Tudj meg többet Kentenich atya egyes életszakaszairól:

1885-1912    1912-1919    1919-1924    1924-1941    1941-1945    1945-1952    1952-1965    1965-1968    érdekességek


Mik Kentenich atya pedagógiájának vezércsillagai?

Joseph Kentenich pedagógiai rendszerében az Élet szolgálatát, öt vezércsillag segíti:
1. Bizalompedagógia
2. Mozgáspedagógia (A lélekmozgást kísérő ped.)
3. Kötődéspedagógia
4. Szövetségpedagógia
5. Eszménypedagógia
Sokat lehet írni ezekről... Pár mondatban - a lényeget megragadva így lehetne talán őket érthetővé tenni:

1.Bizalompedagógia - A bizalmat ki kell érdemelni és fel kell ajánlani. Mivel „életet csak élet fakaszt”, ezért első sorban a nevelőnek kell bizalommal rendelkező személyiségnek lennie. Ő Isten bizalompedagógiáját tükrözi, Aki szabadságot adott minden embernek, és nem zárta ki a szabad ember tévedéseit sem. A nevelő határtalan jósággal, optimizmussal, és a növendékben élő küldetésben való szilárd hittel tekint a gyermekre.
A bizalom elnyeréséhez elengedhetetlen a nevelt személy életével való kapcsolat: "ugyanazt a nyelvet kell beszélni", az érdeklődést és az igényeket meg kell érteni, meg kell tanulni türelemmel és önzetlenül hallgatni és dolgozni. A nevelő bizalmának felajánlása pedig a felelősségtudat felébresztéséről szól, ami alapvető egy önálló és kreatív személyiség neveléséhez.

2. A lélekmozgás pedagógiája – A világ, és benne az ember állandó mozgásban van. A személyiség is fejlődésben, mozgásban van. A mozgáspedagógia az ember belső lelki mozgásait megismerve, azokra támaszkodva vezeti el a növendéket az ő életének beteljesedése felé. Rövid, közép és hosszú távú nevelési célokat követ, de nem merev szabályokhoz, megváltoztathatatlan módszerekhez, statikus állapothoz igazodik, hanem a természetes belső mozgás saját tempójához, rezdüléseihez igazítja a nevelői tevékenységét. Kentenich atya természetesen ezen a területen is fontosnak tartja a „nevelt nevelő” eszményét, aki szintén állandó mozgásban, fejlődésben van, egyre érettebb, elevenebb személyisége példaként is szolgál, de állandó készenlétet is jelent a növendék belső mozgásaira való ráhangolódásra, az érzékeléskapcsolat kialakítására.

3. Kötődéspedagógia - A kötődések a leghatékonyabb nevelőeszközök, amelyek pedagógiai sikerhez vezetnek. A kötődések (személyhez, dolgokhoz, helyekhez, eszményekhez) áthatják az ember egész személyét, értelmét, akaratát és érzelmeit, és olyan viselkedéshez vezetnek, amelyeket saját energiáik motiválnak. A kötődéspedagógia a helyes, tartós kötődések kialakításáról, a kötődésképesség neveléséről szól. Eredményeként az életünk minden körülménye, minden ember és tárgy szimbólummá, Isten hírnökévé válik. „A dolgok kis próféták”, amelyek Isten üzeneteit közvetítik. Ebben az esetben is a hatékony alkalmazás előfeltétele, hogy a nevelő saját élményekkel, tapasztalatokkal rendelkezzék a helyes kötődések erejéről, hogy ezáltal is fejlessze ezeket a képességeket, illetve, hogy képes legyen a természetes kötődéseket a természetfeletti világ felé továbbvezetni.

4. Szövetségpedagógia – Ez tulajdonképpen a Kötődéspedagógia egy speciális formája, szűkebb értelemben véve ez a kötődések személyesen keresztény aspektusa. Kötődés, szövetség Istennel, a Szűzanyával, a természetfölötti világ személyeivel, valóságával. A nevelő élő szövetségét és a növendék személyes szövetségének kialakítását egyaránt jelenti. A szövetségben Isten siet az ember segítségére. Isten kegyelme megerősít, irányít, értelmet ad és motivál a változás folyamatában, a természetes kötődéseket felemeli, tökéletesíti és beteljesíti.

5. Eszménypedagógia - Istennek mindenkire vonatkozóan van egy eredeti, különleges eszményképe (élet-küldetése). Az eszménypedagógia célja, hogy az ember egész életen át tartó testi-szellemi-lelki, erkölcsi fejlődését beteljesítse, a személyiség (ill. a közösség) eredetiségét, személyes küldetését a tömegtársadalomban tendenciái ellenére is kibontakoztassa. A rövid-, közép-, és hosszú távú nevelési céloknak tehát a legapróbb tevékenységekben is ezt az eszményt kell szolgálniuk.
Ez nem más, mint töretlen hit a saját, és a növendék eredeti, isteni küldetésében, ami a nevelőtől nagylelkűséget, alázatot, belső szabadságot, örömöt és tisztaságot kíván.