Hogyan ismerhetem fel Isten akaratát?
Kentenich atya életét és az egész Schönstatt család alapítását és elterjedését egy állandó kutató tekintet jellemzi. A kérdés, mely oly gyakran felmerül mindannyiunk életében, közös Kentenich atyáéval: "Mit akar Isten most tőlem? Mi az Ő akarata?" Ezt a kérdést természetesen megelőzi az a meggyőződés, hogy mennyei Atyánk végtelen nagy szeretettel szeret bennünket és semmi olyan nincs az Ő akaratában, mely javunkra ne vállna...
Erre a régi-új kérdésre Kentenich atya életében és előadásaiban is választ ad. Ezekből a válaszokból olvashatunk itt hetet:
Az első három, a lét, a lélek és a kor szavai egy egységként értendőek, hol egyik, hol másik hang az erősebb...
- A lét(em) által szól hozzám Isten.
- A lelkemen keresztül szól hozzám Isten.
- "A kor szava Isten szava"
- "Nyitott kapuk törvénye"
- Az eszközök gyengesége
- Tetteim gyümölcsöző eredményei
- A nehézségekkel tűzdelt út
Ki vagyok? Nő / férfi / szülő / gyermek / nevelő / nevelt / barát / férj / feleség / ...
Életállapotomat felfoghatom úgy, mint Isten kérését: azt akarom, hogy ilyen légy, hogy ebben a lehető legjobb légy, tehát hogy tedd a létedből következő kötelességeket!
Vágyaimra, lelkem rezdüléseire figyelek. Ezek által gyakran szól hozzám Isten és sugallja, hogy mere van előre.
Ami korunkban történik, a nagyobb gazdasági / természeti változásokat, de a kisebb környezetemben történőeket is szemlélhetem ebből a szemszögből: mi az amit Isten mondani akar nekem (a környezetemnek, a társadalomnak) ezáltal?
Kentenich atya folyton igyekszik életében Isten tervét, az ő vezetését a kinyitott ajtókon keresztül felfedezni: "Nos, most egyszer csak kineveztek spirituálissá, teljesen az én közreműködésem nélkül. Minden bizonnyal tehát ez az Isten akarata. Ezért az a szilárdan elhatározott szándékom, hogy a lehető legtökéletesebben teljesítsem a kötelességemet mindnyájatokkal és mindegyiktekkel szemben, külön-külön is. Ezennel állandó rendelkezésetekre bocsátom magam mindazzal együtt, ami vagyok és amim csak van: Tudásomat és tudatlanságomat, tehetségemet és tehetetlenségemet, de mindenekelőtt is a szívemet.”
A "nyitott kapu" kifejezés egyébként a Szentírásból származik: "Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt előttem az Úrban" (2Kor 2,12)
Néha Isten kér tőlem valamit, és nagyon gyorsan ott a válaszom: "nem, ehhez én túl kevés vagyok, túl sokat kérsz!". Ekkor érdemes arra gondolni, hogy Isten sokszor pont ezt a bizalom-ugrást kéri tőlem. A gyermeki lelkületet, mely által Vele mindenre képes lehetek.
Gyakran dönteni kell, amikor még éretlen vagyok felelős döntést hozni. (pl. fiatalon pályát választani) Ám a döntés után eltelt idő sokszor megmutatja, hogy jó döntést hoztam-e. Ahol gyümölcsözőség, belső béke követi a döntést, az sokszor Isten áldását jelenti, és Isten ezáltal mondja, hogy jó úton vagyok.
Az igazán jó dolgok nem mennek könnyen. Sokszor tapasztalható, hogy ehhez többek áldozata (kegyelmi tőke gyűjtése) szükséges. Ezért nem mindig helyes hamar feladnom, hanem először meg kell róla győződnöm, hogy nem pont ez a szenvedés-e az, amit Isten kér tőlem.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges