Az Atya országa - A férfiak eszménye
You may need: Adobe Flash Player.
Lelkigyakorlat a férfimozgalom újraalapításakor
Schönstatt, 1966. 06. 18.
Az előadássorozat helye Kentenich atya életében
Nagy schönstatti feladatunk, gondoskodni arról, hogy mindenütt elismerjék a Mennyei Atyát, de ezzel egyidejűleg a földi apát is. Azért egyidejűleg, mert a Mennyei Atya elismertetése sehol sem valósulhat meg, legalább is nagyobb mértékben ill. tartósan nem, ha az apa; a természetes vér szerinti apa is egyúttal nem kapja meg a világban és a családban azt a helyet, melyet Isten szán neki.
/.../ Mit jelent a Mennyei Atya (elismertetése) érdekében a természetes apa iránti odaadás, a vele való mélyreható kapcsolat? Önmagában az egyik oldalon ez a legkiválóbb eszköz arra, hogy a Mennyei Atyát ismét behozzuk a mai emberiségbe; behozzuk az emberi szívbe, és nem elfeledve: behozzuk a saját családunkba! Ha veszünk egy növekvő férfi-mozgalmat, vagy még inkább egy növekvő családmozgalmat, akkor ott ez azt jelenti, hogy - akik ide tartoznak - mindannyiuknak közös feladata, hogy a következő férfi-nemzedék elé éljék az igazi apa eszményét.
/.../ A férfi-eszmény, amely a férfi természet alapját képezi, így hangzik: puer et pater (gyermek és apa). /…/ Nem lehet senki apa, aki egyúttal nem gyermek is. Nevelési eszménykép -. Ah, manapság úgy sejtjük ill. bebeszéljük magunknak, hogy ma nem beszélhetünk fiatalembereknek a gyermekségről. Biztos, hogy nem ezzel kell kezdeni; hogy eltart egy ideig, amíg megszólalhat ez a hang. De a (gyermekség) húrja ott rejtőzik a fiatalemberben! És felzeng, ha kimondhatom „apa”.- Mehetnek, ahová csak akarnak, ahol a modern élet lecsapódott, ott már senki sem akar tudni az „apáról”; legkevésbé magukról az atyákról! Az apáknak már elegük van a közvélemény zaklatásából. Legfeljebb csak barátok akarnak lenni; nem egyszer még arra sem merészkednek, hogy mint gyermekeik barátja lépjenek fel.
/.../ Mikor kezdődik az apaságra való nevelésem? – A férfi eszmény mindig az apaság marad (a házasságban és a szerzetességben egyaránt). Az apaságra való nevelés abban a pillanatban elkezdődik, amikor elkezdem magamat nevelni! És ha egy nevelő belemarkol az életembe, mi a világos eszmény? A nevelőm gondolatainak hátterében kezdettől fogva ott kell, hogy álljon: Neki igazi apává kell válnia! De hogy azzá lehessen, kell, hogy az élő Istennel szemben együgyű gyermekké váljon.
/.../ Mit mondott az Üdvözítő, ki mehet be az országába, mi a felvétel normája? "Bizony mondom nektek : Ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) – ez egyáltalán nemcsak lányokra és nőkre vonatkozik; ez érvényes az erőteljes férfiakra, férfi-alakokra, akiknek később majd Isten egyházát; Isten egyházának igáját kell hordozniuk.
/.../ A (Schönstatt) családban, - legalább is a belsőbb körökben - csak annak (a férfinek) van helye és joga, akiről elmondható, /.../ hogy az igazi férfi-eszmény megvalósításáért küzd és törekszik! Tehát fiatalemberként nem akarunk sok időt eltölteni a kóborlással és várni, amíg kitomboltuk magunkat! Nem, hanem amint képesek vagyunk arra, hogy a gyeplőt a kezünkbe vegyük, férfi eszményként előttünk áll az erőteljes apa alakja!
/.../
(A férfi tulajdonságai, mint a Mennyei Atya visszatükröződése:)
1. Az első tulajdonság: Isten változhatatlansága. /…/
Mit jelent ez a számomra mint férfi számára? Változatlanul meg kell maradnom a felfogásomban; rendületlenül hirdetnem kell a végső eszméket; meg kell ragadnom és tartanom a végső eszméket! Ki képes erre ma, a mai korban? Ezt ma nem is tartják eszménynek, pedig mennyire elemi és legelemibb jelentőségű.
/.../ Az apa jelenti a családban az elsődleges tekintélyt, mivel ő a Mennyei Atya képmása; mert a Mennyei Atya sajátja a nemzés-teremtés; mert az apa részesül Istennek ebben a tulajdonságában mint nemző-teremtő. Ezért övé a családban is az elsődleges tekintély. Az anya tekintélye másodlagos, támaszkodó, kiegészítő tekintély. Hogy hangzik mindez azzal szemben, ami ma morajlik az erdőkön át?
/.../ Nemde manapság mindig újra felhangzik az ifjúság kiáltása: Nem ismerünk el többé semmiféle tekintélyt! De ez igazán azt jelenti: Nem ismerjük el többé a tekintéllyel való visszaéléseket! Atyáink az utóbbi évtizedekben visszaéltek a tekintélyükkel vagy egyáltalán nem is használták. A fiatalember meghajlik bármiféle igazi tekintély előtt , ha azt helyesen alkalmazzák.
/.../
2. Mindig jelenvaló. Nekem, apaként mindig jelen kell lennem! /…/ A gyermekek mindig legalább a fejemben és a szívemben vannak. A nevelő olyan szerető, aki sohasem adja fel a szeretetét. Apának lenni annyit jelent, hogy a gyermekeim a szívemben élnek; a gyermekeim a képzeletemben élnek; a gyermekeim a fejemben élnek. Mindig jelen vannak.
/.../ Teljes odaadást jelent ez gyermekeim személyes „Te”-je iránt. Akkor elsősorban nem én vagyok a középpont, hanem a gyerekeim, ezért vagyok jelen! A gyerekeim elsősorban nem értem vannak itt, hanem én vagyok értük itt. Ha egy ilyen apa-képet akarnak megtestesíteni, akkor nem hiszik, hogy várhatnak addig, amíg a Jóisten az első gyermeket ajándékozza. Addigra az apaságnak mint belső magatartásnak már készen kell állnia! Ha csak akkor kezdik (keresni), akkor vége az elképzelésnek; akkor nem várhatják, hogy lesz belőle valami.
/.../
3. Mindentudó. Természetesen ez csak annyit jelenthet, hogy bizonyos értelemben és mértékben mindentudó. Mindent tudni akarok a gyermekeimről. Természetesen ezt nem préselhetem ki belőlük, nem verhetem ki ostorral belőlük. Olyan bizalmi kapcsolatnak kell lenni köztem és gyermekeim között, hogy a gyerekek ne nyugodjanak addig, amíg utat nem találnak hozzám minden belső gondjukban is. Én sem nyugszom addig, amíg a (megértés) minőségét el nem sajátítom.
Nemcsak mindentudó, hanem végtelenül bölcs is. A Mennyei Atya le tudja mérni, hogy mikor állítson követelményt, és mikor engedjen szabadságot; mikor dicsérjen, és mikor büntessen.
/.../
4. Isten a legszentebb. Hogy áll az én életszentségem? Az életszentség abban áll, hogy az életemben nem ismerek semmi mást, mint az örök Atyaisten akaratát: az életem állandó „igen” Isten akaratára.
Éppen a mai korban (törekednünk kell az életszentségre), amikor a világnak egyáltalán már sejtelme sincs arról, hogyan vezeti Isten a világot; amikor közülünk is a legtöbben képtelenek kitartani, ha a Jóisten kalapácsütéseket oszt; amikor nem értjük már Őt, ha úgy látszik, hogy a világ tele van igazságtalansággal – és e mögött kell az élő Istennek állnia? Életszentség: Igen, Atyám! Legyen meg a Te akaratod akkor is, ha Isten akarata a számunkra, a számomra a szenvedés tengerét készíti elő. Értik, kérem, hogy micsoda eszmény, mily óriási eszmény ez! És ez után kell törekednem!
5. Igazságos. /…/ Meg kell jelenítenünk az élő Istent, mint a rend védelmezőjét. Ezért magunk is rendet tartunk; bizonyos értelemben a rend típusaivá leszünk.
/.../
6. Irgalmasság.
Az irgalmas Isten eszménye. /…/ Látják, ezért van a Mennyei Atya képe. Ha gyorsan utána lapozunk a Szentírásban, megtaláljuk az irgalmas szamaritánust, vagy a tékozló fiú apját, aki magához öleli elveszett fiát, nem azért, mert megérdemli, hanem mert ő apa.
/.../Látják aztán itt a felismerés: Mindez nem megy egyedül a Szűzanya segítségével, a védelme alatt. Mire van szükség? Le kell hozni a Szűzanyát az égből! Miről van itt szó? Szállás-keresés! Szállást keres a Szűzanya Schönstattban! Itt le kell telepednie, itt a szentélyünkben! És akkor itt van, őneki kell bennünket nevelni! Ő és nem mi!
/.../ Ha imádkozunk a Jóistenhez – valószínűleg azt se tudjuk, hogy mit értünk a „Jóisten” alatt, olyan általános. De most: az élő Istent mint Mennyei Atyát kell megismernünk! Különben mind tévútra megyünk a mai világ-kormányzásban. Utánoznunk kell a Mennyei Atyát a szeretetében, igazságosságában, büntető hatalmában is! Ha ezt nem tesszük, meghamisítjuk Isten atya-képét.
/.../
Ha megtartjuk a Szűzanya iránti szövetségi hűségünket, akkor biztosíthatom önöket arról: hogy a leglehetetlenebb is lehetséges és valóság lesz.