Kentenich atya nyolcadik, utolsó életszakasza
1965-1968
8. Az utolsó három év
1965. szeptember 13-án telegram Rómából, 16-án repül Rómába, október 22-én minden megszorító rendelkezés hatályát veszti, november 16-án kilép a palottinus rendből és a Münsteri Egyházmegyébe inkarnálódik, december 22-én audiencia a pápánál és december 24-én a "karácsony csodája"ként, 14 év után ismét Schönstattban. Ez a fordulópontot hívjuk Schönstatt negyedik mérföldkövének.
Az első hónapokból ránkmaradt előadások Rómában keletkeztek, melyek négy kötetben (Rom-Vorträge) ki lettek adva. Ezek képző jellegű előadások a Rómában tartózkodó schönstattiaknak.
Miután ismét szabadon tevékenykedhetett, az összes Schönstatt közöség megrohamozta őt. Ez az utolsó életszakasz jól dokumentált, hiszen ebben a korban hangfelvevő eszközök nem számítottak már luxuscikkeknek. Az egyes közösségeknek tartott előadások részben nyilvánosak csak, sokakat még féltve őriznek.
Ebben a korban nem találunk sok új gondolatot Kentenich atyától. A 14 év távollét elbizonytalanította a schönstattiakat, így visszatérve a célja először az volt, hogy a régi témákat felelevenítse, a zsinat utáni időben azok korszerűségét bemutassa, így adva vissza schönstattosai önbizalmát.
Nagy tematikus előadássorozatai a zsinatok és karácsonyi napok 1966-ban és 1967-ben voltak. Ezen szövegek mellett ott vannak a sok közösségeknek tartott előadásai, mint például a '09 decemberi szövegünk.
Utolsó ránk maradt előadása, a '68 szeptemberi Német Katolikus Találkozóra küldött üdvözlése.
1968. szeptember 15-én a nemrég felszentelt Szentháromság (Örökimádás) templomban tartott reggeli mise után a sekrestyében összeesett és pár percen belül meghalt. Ezzel belépett az utolsó életszakaszába: az örök életbe.
DILEXIT ECLESIAM - SZERETTE AZ EGYHÁZAT