1951-es pedagógiai napokról

Miről szól az előadássorozat? Milyen íve van a napoknak?

A hét máriás pedagógia néven volt meghírdetve, nevelők vettek részt rajta.

Kentenich atya egy kérdést tesz fel a legelején: „Mi az ami idevezetett bennünket?” A válasza: „Egy kimondottan természetfeletti légkör utáni vágy”, és persze a meghirdetett téma: „Máriás nevelés korunk pedagógiai szituációjának keretei között”. A továbbiakban azonban (a meghirdetett témától eltérően) a hangsúlyt a természetfeletti légkör utáni vágyra helyezi. „Ezt a vágyat kell (1) megmagyaráznunk, (2) tisztáznunk és (3) megdicsőítenünk.” Ez a váza a pedagógiai napoknak, mely egészében „a máriás értékvilág csúcsához vezető bekötő út”. Nem lehet rögtön Máriával elkezdeni, a modern embernek szüksége van „bekötőutakra”.

Két „kiselőadást" találunk továbbá „Atyaság” és „Mechanikus gondolkozás” témákban. A napok pszichológiai súlypontja, és ezen témák  mutatják, hogy az előadássorozat egyfajta védekezés a számüzetés előtti vádakkal szemben.

De milyen íve van az előadásoknak?

Először "megmagyarázzuk" a vágyat: (első esti előadás) miért is vagyunk itt? Mert minden emberben ott van az égi haza iránti a honvágy.

Aztán "tisztázzuk" a vágyat négy pontban, és minden pontot Máriával zárunk:

1. Vallásos élményképesség --> "Atyaság válsága" - "Mechanikus gondolkozás" mit problémák, és Mária mint a gyógyszer a problémákra: a legtöbbeknek használnak a vallásos élmények.

2. Támasz egy vallásos közösségben --> Mária közösséget teremt.

3. Támasz egy letisztult tudásban --> Mária mint egy könyvtár,

4. Támasz egy elénk élt példában --> Mária

Végül a vágy "megdicsőítése". Ennek az elejéről van a szövegünk. Kentenich atya veszi az Otthonosság fogalmát és azon még egyszer összefoglalja a mondottakat, belehelyezve mindent ami fontos, egy prototípusként állítja elénk.

1+2+3+4 --> OTTHON