Az új pünkösd
Májusi előadás a kongreganistáknak
1914 május
Emberi szempontból az Üdvözítő megbukott világot megváltó, nagy tervével. Ő, a lelkek nagy ismerője három hosszú éven át maga volt apostolai tanára, nevelője. És milyen sikerrel? Az apostolok nem értették meg mesterüket, nem fogták fel tanítását. Teljesen belesüppedtek a földiekbe, s nem tudnak fellendülni a mester természetfeletti gondolkodásmódjának magasába. Szándékaik és törekvéseik a rangra, az elismerésre vonatkoznak egy általuk elképzelt földi Messiás birodalmában. Mindegyik az első és a legnagyobb helyet akarja ebben a birodalomban. Mikor pedig a zord valóság megsemmisíti légváraikat, amikor az Üdvözítő a legkeserűbb szenvedés és halál útjára lép, elhagyják mesterüket, gyáván elmenekülnek. Ezekre a férfiakra, ezekre a kiválasztottakra bízta a Megfeszített az ügyét, a küldetését. Nekik szól a világot átfogó megbízatás: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Nem őrültség ilyen körülmények között elvárni Krisztus ügyének szerencsés kimenetelét?
Csak türelem! Az apostolok fegyverzete még nem teljes. Vágyva várják az ígéret beteljesedését, a szentlelket. És valóban! Eljön, akit várnak. Vihar és tűz jelzi, készíti elő az útját. Mindegyikükre leereszkedik – és megtörténik az átalakulás csodája. Világosan megértik természetfeletti küldetésük teljes nagyságát. Mindannyian elteltek a Szentlélekkel és a Szentlélektől. Az Üdvözítő minden hozzájuk intézett szava, melyek régóta holtan és terméketlenül lelkük mélyén szunnyadtak, bensőjükben most örömteli visszhangra találnak. Most ismerik fel természetfeletti hivatásuk teljes nagyságát. És beszélni kezdenek! Bátran kilépnek az egész világ elé, és teljes szívvel kívánják, hogy Krisztusért és az Ő országáért vérüket onthassák, az életüket feláldozzák. Olyan erő árad ki belőlük, melynek az emberek csak nehezen állhatnak ellen. Így lesz harcba vonulásuk diadalmenet, mely minden keresztény évszázadban megismétlődik, amíg a Szentlélek vággyal teli emberi szíveket talál, ahová leereszkedhet.
És mi, kedves társaim, az utóbbi időben mily gyakran és sürgetve áhítoztunk és könyörögtünk kegyelmi adományokért! Jöjj, ó jöjj el, Szentlélek! Tudjuk, hogy Neked könnyű minket teljesen átalakítani, a bennünk rejlő minden jó ösztönt és erőt győzelmesen kibontakoztatni. Ó, jöjj! Töltsd be kegyelmi erőddel a szívet, melyet Te alkottál!
Nemde már sokszor megkaptuk a Szentlelket! Minden évben megünnepeljük Pünkösdöt. Mégis semmit vagy csak keveset észlelünk az átható átalakulásból, a vallás-erkölcsi megújulásból. Meglehet! De ez a mi bűnünk, nem a Szentléleké. Mégis, erre az évre nagyobb sikert biztosíthatunk magunknak. Ez alkalommal úgy előkészültünk az eljövetelére, mint az apostolok az utolsó vacsora termében. Mária körül összegyűlve és Máriával együtt kilencedet tartottak a Szentlélekért, hogy tömött és megrázott mércével kegyelmet vonjanak le az égből.
Mária minden más embert felülmúló módon együttműködött az emberré válás és a világ megváltás művében az első karácsonykor és húsvétkor, és most az első pünkösdkor is. Így gyűlünk össze mi is Mária körül, és egyesítjük imáinkat az övéivel. És biztos, hogy az ő imája ma is épp olyan hatékony lesz, mint akkor volt; annyi kegyelmet oszthat, amennyi hitele van, amennyi befolyása van Jézus döntéseire.
Mária a Szentlélek jegyese, vagyis ők kölcsönösen, örömmel beleegyeznek egymás kívánságaiba és kéréseibe. A Szentlélek tisztelete növekszik azáltal, hogy ha a kegyelmeit menyasszonya osztja szét, igen, a Szentlélek szeretettel eléje megy jegyese minden kívánságának. Alighogy beborította erejével, arra sürgeti és vezeti, hogy a hegyekbe menjen, hogy ott Zakariás házának kegyelmi adományokat osszon. Erzsébetet eltölti a Szentlélek, és gyermeke, János, az Úr előfutára, megkapja a megigazulás kegyelmét. És hogy ez az esemény nehogy félreérthető legyen; hogy a szeretete és vonzódása Mária iránt igazán világosan kifejezésre jusson, mindezzel egy időben Erzsébet szájával szűz menyasszonya dicséretét énekli. ("Áldottabb vagy te minden asszonynál") Felismerhetünk ebből egy törvényt, mely visszavonhatatlan érvényű a természetfeletti rendben:
Mária tisztelete és dicsérete nemcsak hogy tetszik a Szentléleknek, hanem ennek Ő maga az előidézője – és Máriát nem lehet méltón dicsérni a Szentlélek megvilágosítása és ereje nélkül. Minél nagyobb tehát a Mária-szeretet, annál gazdagabban és szakadatlanabbul áradnak a Szentlélek adományai; és fordítva, minél jobban eltelik valaki a Szentlélekkel, annál izzóbb a Mária-szeretete.
Boldogok az apostolok, hogy biztosították maguknak Mária jóindulatát, és vele együtt esedeztek a Szentlélek lejöveteléért. A siker teljesen megfelelt elvárásaiknak.
Mi is boldogok vagyunk, hogy szorosan és bensőségesen Máriához csatlakoztunk; hogy a szívügyeinket a figyelmébe ajánlottuk azzal, hogy kéréseinket és kívánságainkat a Szentlélek lábaihoz tegye. Éppen pünkösd napjaiban fog az apostol oly szívesen és könnyen felmelegedni és fellelkesedni. Hivatásának eszményét a lélektől eltelt és világhódító apostolban látja.
Annál fájdalmasabban és kellemetlenebbül érint a saját elégtelenségünk, gyengeségünk és alkalmatlanságunk tudata és érzése. És mindez még inkább akkor, amikor látjuk, halljuk, hogy odakünn viharok tombolnak és hatalmas tüzek égnek. De ezek nem pünkösdi viharok és pünkösdi tüzek. Ezek a viharok az egyház pilléreit és minden rendet támadják, fenyegetik; ez a bűnös szenvedélyek izzó parazsa, mely ezernyi emberszívben ég, mely ezer, millió ember-szemből szikrázik. Ezért mondjuk bensőségesebben és sürgetőbben, mint valaha: Jöjj, jöjj el, Szentlélek, jöjj szent tüzeddel és viharoddal. Söpörd ki bensőnkből, égess el mindent, ami elkorhadt bennünk, ami nem életképes, ami nem tetszik Neked! Tisztítsd meg, ami piszkos! Küldd el frissítő harmatodat lelkünknek, mely felett a kísértés égető szele söpör. Add nekünk, akik Benned bízunk, hét ajándékodat!