1949. május 31-i bellavistai előadásról

Ez egy megértést segítő magyarázó szöveg a 49-es bellavistai előadáshoz.
Amint ismert, 1949. május 31-ét a schönstatti történelem harmadik mérföldkövének nevezzük. Ez a mérföldkő több szempontból is érdekes számunkra:

A mérföldkő mindenek előtt a „szerves gondolkodás, élet és szeretet” keresztes háborúját jelöli a „mechanisztikus gondolkodás” elleni harcban.

De jelöli az alapító küzdelmét is, hogy Schönstattot mint az Egyház művét magával az Egyházzal elismertesse, és szervezetébe bevezesse.

Végül a mérföldkő a „Visszaáramlás” címszó alatt utal a leányszentélyek jelentőségére és eredeti küldetésére, valamint az ősszentélyhez való szerves kapcsolódására.

„A fő és a tagok”, „az alapító és műve” sorsának összefonódottsága – amit már 1942. január 20-án hangsúlyozott – e vitákkal terhes időszakban ismét sajátos hangsúlyt kapott.

1949. május 31-én az „Epistola perlonga” első része a néhány nappal korábban, pünkösdvasárnap felszentelt – Santiago de Chile közelében található – bellavistai szentély oltárán feküdt, ami akkoriban még nem készült el teljesen, és egy kopár területen állt; valóban az emberi kiszolgáltatottság jelképe.
Az „Epistola perlonga”-ban Kentenich atya megvédte gondolatait és alapításának elveit az 1949 februárjában zajlott püspöki vizitáció vádjaival szemben. Ebben utalt a németországi egyházi körökben fellépő mechanisztikus gondolkodás veszélyére, ami miatt az egyházi vezetés részéről komoly csapásokra számíthatott önmaga és műve ellen.

Ezen az emlékezetes nap alkalmával Kentenich atya egy beszédet tartott az új szentélyben. A közvetlen és jelenlévő címzettek a Mária-nővérek voltak, akik röviddel a második világháború előtt – tehát éppen 15 évvel korábban – érkeztek Chilébe, és még csak közösségük építésének kezdeteinél jártak; kiszolgáltatottság, amit az előadás említ, és szimbólumként használ.

A beszéd egy jelentős történelmi dokumentum. A harmadik mérföldkő egész tematikáját elmondja. Visszatükröződik benne Kentenich atya belső beállítottsága, ahogyan maga és műve számára véghezviszi a „halálugrást”, és ezáltal magát tizennégy éves száműzetésbe, művét pedig az egyházi tilalom szélére juttatja.

A beszéd itt leírt változata három forrás kombinációjaként egy 1949-ből származó gyorsírással leírt szövegből, emellett az ún. „József-levélben” található előadás kivonataiból (Das Lebensgeheimnis Schönstatts, I. Teil, S. 184 - 189) és egy 1996-ból származó forrásból jött létre. Összehasonlításként felhasználhatók a szövegek az alábbi kiadványból: „Texte zum 31. Mai 1949”, Santiago 1974, S. 1 - 13.