A női és a férfi akaratának és irányultságának különbségéről

Az előadássorozat helye Kentenich atya életében

Második különbség. Ez most erősebben az akaratra vonatkozik, azt állítja a középpontba.
Egy férfinek természetszerűen sokkal jobban sajátja a vezetés mint a kormányzás. Persze mindig ez a helyzet: a nyelv önmagában annyira gyámoltalan, főleg egy élő nyelv. A két szót (vezetés és kormányzás) szinonímaként is felfoghatom. Szeretnék azonban egy különbséget kiemelni. Talán találnak egy jobb kifejezést. Itt most természetesen még erősebbn tipizálnom kell.

Mit értek vezetés alatt? Azt is mondhatnám: diktálok. Én diktálok. Én vezetek és diktálok: Így, és nem másképp! Kész! Vége! Ha törik, ha szakad! Különben kitekerem a nyakadat!

És a kormányzás? Mit értünk kormányzás alatt? A belső vezetést. Kormányzom a szívet, kormányzom az értelmet. Ez az, ezt akartam megragadni. Most keressenek kifejezéseket, melyek ezt visszaadják.

Nos mi fekszik természetszerűen egy nőnek? A természeténél fogva a nőnek, amennyiben nő, duplán, ha fajtiszta nő – a kormányzás fekszik jobban. Látják, az ilyen típusok, akiknek ez természetes adottságuk, rendkívüli módon alkalmasak lelkivezetőnek. Értenek hozzá, hogy lassan, egyszerűen kormányozzák a lelket, anélkül, hogy megerőszakolnák. Természetesen ha a dolgok szélsőségekbe futnak, akkor a vezető férfi-akarat holnap borzalmasan dühöngő diktátorrá válik.

Talán van itt egy klasszikus képük, vagy lehetőségük, hogy haza: saját apjukra vagy anyjukra gondoljanak; legalább a tanulmány kedvéért, talán maguk is belegondolnak. Vegyük pl.: N. N-t. Hová sorolnánk őt: vezetőnek vagy kormányzónak? Vagy a kettő természetes keveréke, öszekapcsolódása?

Látják, most kezdődik az önnevelés. Ha ismerem magamat, mire kell súlyt fektetnem? Ha csak gátlástalanul kibontakoztatom magamat, és beleugrok a szökőárba, megeshet, hogy sikerül, hogy valami derék dolog kijön belőle. Az Úr Isten is ott van még. Ő tud görbe vonalakkal is egyenesen írni. Képes arra is, hogy elsatnyult és összezavart személyiséggel is valami értelmes dolgot műveljen.

De nekünk látnunk kell, hogy mi van a kezünkben. Meg kell vizsgálni: Mi az erősségem, mi a gyengém?És ha becsületesek vagyunk és ismerjük magunkat, akkor soha sem fogunk könnyen követ dobni valakire. Akkor látni fogják, hogy nála olyan keverék, nálam meg ilyen keverék van...

Fontolják meg tehát még egyszer: Miben áll a különbség az akarat tekintetében? Az egyik oldalon ott van a férfi – mit akar? Vezetni akar, az előtérben állni. Ez is a feladata. Olyan mint a Jóisten. Ő mindkettő. Ő vezeti a kocsit, a világtörténelem kocsiját. Az apának a vezető Mennyei Atya viszfényévé kell válnia. Ezért alkalmas is arra, hogy ha helyesen csinálja, tiszteletet keltsen az örök Atya akarata iránt.

Röviden beszéltünk már a belső és külső tekintélyről. Az igazi tekintély mindig mindkettőt egyesíti. Külső tekintély – uralkodói hatlom. Belső – kormányzói hatalom. Az élet vezetője. Az élet vezetőjének, formálójának, alakítójának kell lennem. De egyúttal kormányozni, vezetni, dirigálni is kell. Kérem, gondolkozzanak el azon, hogy mi rejtőzik bennem mint fő adottság? Hogyan és mit kell tennem?

De ha most a nőnél akarnak maradni, hosszasabban el kell időzniük és elgondolkodniuk. Gondoljanak egy nőre, akit mint nőt elismernek, tisztelnek. Gondolkozzanak el rajta, hogy honnan ered a befolyása? Látják, egy nőnek gyakran sokkal nagyobb befolyása van egy férfire, mint egy férfinak. Sokkal nagyobb. Miért? A férfi szívesen hagyja magát kormányozni a másik lénye által, a szolgálata által…

(Harmadik szembeállítás: befelé/kifelé fordulás)

Egy harmadik szópár, ismét szembeállítás is. (...) Általában, tipizálva a férfi erősebben kifeléforduló és a női természet erősebben befeléforduló. Önmagában az is még értékes lehet, ha egymás alá írnák, az egyik oldalon a nő a másik oldalon a férfi (tulajdonságokat). És végre egyszer megvizsgálni: Hogyan néz ki akkor hát az én vonalam? Tiszta (férfi/női) vonal testesül meg a valódi saját lényemben?

El kell magyaráznom, hogy mire gondolok. Mit jelent kifelé forduló (extrovertált)? Ez az a férfi, aki szivesen tevékenykedik kifelé. Később, ha még jobban elmélyülünk a női- és férfi-természet tanulmányozásában, - ha a női (és férfi) természetet filozófiailag is pontosan akarjuk elemezni - mindazon szempontok szerint, amiről eddig szó volt, akkor azt kell mondanunk: ha a női/férfi sajátosságokat akarom tanulmányozni, a testek sajátosságaiból kell kiindulni. Értik a benső összefüggést, a miértet? Azért, mert a differenciálódást a test határozza meg. Ebben az esetben tehát a férfi és a nő szerveit jelképként kell felfogni. Akkor természetesen azt fogják megállapítani, hogy mivel a férfi nemi szerve kívül van, akkor sejtjük már, hogy ennek megfelel, hogy a férfi természetszerűen erősebben kifelé forduló (extrovertált), ebbe az irányba van beállítva.
Nagy értéke van egyáltalán, ha lehetőség szerint meglátjuk a benső összefüggéseket. Akkor ezeket magunkban hordjuk, és később is szükség esetén mindenre válaszolni tudunk.

Kifelé forduló (extrovertált). Nézzék, ha veretes férfiként kifelé forduló típus vagyok a mai korban, akkor valószínűleg nagyon számolnom kell azzal, hogy egyrészt bizonyos felületesség, másrészt pedig tetemes becsvágy visz magával. Ezek olyan, erénynek éppen nem mondható tulajdonságok, melyek ma a férfi természetet erősebben jellemzik mint más korokban.

A nő a természete szerint inkább befelé forduló (introvertált) típus. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy erősebben hajlamos a belső látásra.

Szabadjon ezt másképp kifejeznem: tudják, hogy emberemlékezet ota az a mondás járja: a női természet vallásosabb beállítottságú. Az ember rögtön mondhatná, hogy ez nem igaz. Azt válaszolhatnánk: a férfi is vallásos beállítottságú. Ez magátólértetődő. Ezért mondtuk már előre, hogy amit mondunk, nem kizárólagos értelmű; hogy minden keverten jelentkezik.

Azt az ellenvetést tehetnénk: igaz, hogy vallásos beállítottságúak, de különbözőképpen. Más a férfi vallásos beállítottsága és más a nőé. Ez mind igaz, minden egymásba folyik. De mégis, ha igaz, hogy a női természet erősebben befelé forduló – szabadjon ismét a fiziológiai alapra hivatkoznom. A sajátos női szervek belül helyezkednek el. A férfinál kívül vannak. Ennek alapján már sejtjük, hogy mi lehet a valóság. Legmélyebben bizonyára igaz is, hogy a nő ceteris paribus vallásosabb beállítottságú. Vagyis nemcsak az igaz, hogy másfajta a vallásossága, hanem hogy a nő vallásosabb beállítottságú.

Önmagában régi megállapítás, melyet a kultúrfilozófusok mindig ismételnek: Ha egy népben az asszonyok vallásossága eltűnik, akkor a nép vágtatva halad a pusztulás felé. Tehát ez azt jelenti, hogy ha egy nép elkezdi lerázni magáról a vallás igáját, akkor a vallás még nagyon hosszú ideig búvóhelyet talál a nőnél. De ha egyszer a nő is elveti, akkor az a vélemény, hogy vágtatva mennek lefelé, akkor már nincs többé nép, mely belűlről fakadóan elég mélyen vallásos beállítottságú lenne. Mindig hallaniuk kell, hogy ezek tipizálások. Állandóan újra és újra keveredik minden.

Mi a jelentősége ennek most már? Természetesen minden bizonnyal akkor ez azt is kell, hogy jelentse, hogy a női természettől vagy az olyan férfiaktól, akik ebben az irányban nőies beállítottságúak; azaz nemcsak következtető, hanem intuitív gondokozásúak, vagyis erősebben a kormányzásra vannak beállítva semmint a vezetésre vagy uralkodásra; tehát az ilyenektől előre elvárható, hogy ceteris paribus (egyéb hasonló feltételek között) a vallás iránti érzékük mélyebb, erősebben kialakult, kiművelt. És eszerint követelményeket állítani velük szemben.

De fordítva is. Előbb vagy később az Önök lehetősége vagy kötelessége lesz, hogy a schönstatti nő-mozgalmunk számára közvetítsék a lelket/szellemet. Ha akkor szem előtt tartják ezeket az összefüggéseket, el kell majd ismerniük, hogy ha ráállunk a nőnek erre a (vallásos) természetére, nemcsak a női nemnek, a nőknek teszünk nagy szolgálatot, hanem a nő által a férfinak is. Nekik ugyanis kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást.

Tehát mindent összevéve: nekem most megint csak az a fontos, hogy egyik oldalon felnyissam a szemüket a saját (férfi) természetünkre, a másik oldalon pedig azt is megértessem, hogy a Jóisten a nőnek milyen nagy értéket ajándékozott.

És akkor ha visszanézünk az elfolyt évszázadokra, pl. ha egyszer Szent Tamást tanulmányozzuk, látni fogjuk, hogy az akkori férfiakat mennyire rabul ejtette koruk (férfi/nő) felfogása! Végső soron a férfit állították maguk elé eszményül, és a nőt ehhez az eszményhez mérték! És mi lett ebből? A nőt elfajult embernek takintették, mert egy lecsökkent férfit találtak benne.
Még egyszer kihangsúlyozom, hogy el kell ismernünk, fel kell ismernünk és meg kell vallanunk: különböző természetű, de mégis általában egyenértékű.

Hallgassuk meg még egyszer: Mint férfit és nőt, mindkettőt a Jóisten teremtette. Nemcsak a férfit, a nőt is Ő teremtette. (...)

Negyedik szembeállítás: a szív - folytatás következik