A női és a férfi értelmének különbségéről

Az előadássorozat helye Kentenich atya életében

Ismétlem: természetesen tipizálva beszélek. Vagyis egészen könnyen előfordulhat, hogy találkozom pl. egy olyan férfival, akinek erősebben kialakult nőies gondolkodása van, mint az összes nőismerősömnek. Tehát tartsuk magunkat mindig ahhoz, - ha ezt a kifejezést akarják használni, akkor helyesen el kell magyarázni - hogy az ember “himnős lény” , csak hangsúlyeltolódások vannak.

Jó tehát: Milyen a nő gondolkodásmódja? Szakkifejezés: általában intuitív gondolkodásmód. És milyen a férfi gondolkodásmódja? Tudatos gondolkodásmód; következtető gondolkodásmód – ez a jobb kifejezés. Következtető gondolkodásmód. Más szavak mást/másképp fejeznek ki. Az élő nyelvben mindig így van ez, mindig először meg kell hallgatni, milyen értelme van egy kifejezésnek. Egy holt nyelvben (pl.: latin) ez sokszor könyebb. Nyilván egy élő nyelvnek megvan az az előnye, hogy több életet is ébreszt, sokmindent elevenebben tud kifejezni.

Mások azt mondják: a nőben több az intelligencia. Természetesen óvatosnak kell most lennünk, mert ma az “intelligencia” szónak ismét más a jelentéstartalma mint korábban. A férfiben pedig több a lelkiség, több a szellemiség.

Ha a (nő-férfi) szembeállítást ezekkel a szavakkal akarják kifejezni, akkor természetesen a női intelligenciát szó szerint kell értelmezni: intus-legere (befogad); intelligencia (belátás, befogadókészség). Most nem akarjuk a női gondolkodásmód egész filozófiáját és lélektanát kifejteni. (…)

Összefoglalom: Mi az, ami a nőben erősebben kifejlődött? (…) Az intuitív gondolkodás. Milyen az intuitív gondolkodás? Együttlátó gondolkodás; képi gondolkodás.

A női gondolkodás, ha tipizálni szabad és kell, kimondottan körbejáró gondolkodás, kör-gondolkodás. A férfi gondolkodásmódja – kimondottan építőkocka-gondolkodás. Mit jelent ez: építőkocka-gondolkodás? Következtető gondolkodást. Látok egy kockát – átgondoltam egy gondolatot -, ezalatt a nő egy képet lát, mely mellett azonnal látja a többit is. Természetesen tipizáltan nézve, ezt soha se tévesszék szem elől, különben nem fognak eligazodni. Ezt szinte soha sem találjuk meg így klasszikusan, ilyen szélsőségesen. De nagyjából így van.

Kör-gondolkodás: A dolgokat azonnal egy körben (összefüggéseiben) látom. A férfi azt látja, amit a tipizáló gondolkodása megragad: egy építőkockát, aztán kivesz még egy építőkockát, aztán még egyet. Ebből a végén piramis lesz. És akkor a férfinak még mindig nehezére feladat, a piramisból kört csinálni. A nőnek ez ösztönösen megy – kör-gondolkodás.

Értsék meg, kérem, azért is könyebb a szerves gondolkodás a nőnek mint a férfinak, mert erre adottsága van. (...) A férfinek időbe tellhet, először egyszer, amíg a kockákat körré formálja, és aztán másodszor, amíg e kör köré még egy második vagy harmadik kört formál.

Azért azt is meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindezt úgy tanultam meg, hogy évtizedeken át állandóan érintkeztem nőkkel és így tudtam befogadni magamba sajátos lényüket. Ezt mindig ismételnem kell: Ez volt az én iskolám. Nem könyvekből. De minden férfi is átéli ezt előbb vagy utóbb. (...) Tulajdonképpen az egészséges egyszerű népben egész erősen megvan ez a nőies gondolkodásmód. A néptől sokat lehet tanulni. (…) A tanult emberekben sok dolog megváltozik. Gyakran nagyon komplikáltak és zavarosak lesznek.

(...) Természet és természetfeletti a női természetben, ha némileg vallásos nevelést kapott, erős kapcsolatban van egymással – szerves egységet alkot.

Most meg kell gondolniuk: Hogy van ez nálam? Milyen az én gondolkodásom? Kimondottan férfias vagy kimondottan nőies; azaz intuitív vagy következtető/logikus, vagy mindkettő bizonyos keveréke?

Néhányan Önök közül ismerik N.N. atyát. Meg kell már most bocsátaniuk, hogy annyira konkrétan beszélek. De úgy vélem, hogy csak így mennek át a dolgok. N.N. atyánál egy kimondottan logikus/következtető gondolkodást látunk. Kimondottan logikusan következtető. Ezért neki sokáig tart, amíg egy gondolatot átgondol, amíg az egyik építőkocka a másikra épül. Ha aztán kész az egész piramis, egy égig érő magas piramis, ha mindent kispekulált egészen a tetejéig, a végéig; - amíg egy ilyen szellem egy egész piramist megszerkeszt, mennyi sok időbe tellik!

Intuíció – úgy tűnik, hogy ebben az irányban viszonylag kevés tehetséget kapott.

Ez természetesen részben összefügg a szívvel is. Az ilyen (logikus) típusnak nehéz valakit szívből kedvelni. Ő az akaratával kedveli az embereket. Ha a szíve is megmozdul, akkor bajt érez: mert a szív megzavarhatja a gondolkodást. El tudják képzelni, hogy mit jelent ez? Ha valakit kedvelek, akkor nagy annak a veszélye, hogy a gondolkodásom már nem lesz eléggé józan, nem lesz eléggé következetes.

Különféle típusok léteznek.

Tekintsünk a másik oldalra – igen, csaknem törvényszerűnek, de csak úgy kb. törvényszerűnek mondhatnám, hogy az intuitív tehetséggel megáldott emberek általában melegszívűek; akiknek a szíve képzett, erősen kibontakozott. Az egészen szélsőséges férfias gondolkodású embereknél, - ezt mindig észlelni fogják, - náluk hiányzik valami a szívben. Ha ez nem világos, akkor tudakozódjanak, különben Isten tudja meddig kellene beszélnem ezekről az egyes dolgokról. De szeretném gondolni, hogy most így nagyon világos ez a vonal. Alkalmazzák csak egy kicsit önmagukra.

Nézzék, ez így van. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyakorlati következményeket: Amilyen mértékben nőies a gondolkodásom, nagyon rá vagyok utalva a szívem tisztaságára, mert (az ilyen típusoknál) általában fej és szív sokkal erősebben összefügg, mint azt az ember szeretné.

Az intuitív gondolkodásmód az akaratban erősebben természetes/spontán reakciókat ébreszt, nem pedig tervszerű reakciókat. Kivétel nélkül ez a helyzet az akaratot figyelve. Sokszor nagyon összefüggnek a dolgok.

Ismételhetek? Keressenek egy nőt, - van elég ismerősük, rokonuk -, akiben meglátják a női eszményt valóban. Természetesen mindig hangoztatjuk, hogy benne is - ahogy a férfiban is - jelen van az ördögi, nemcsak az isteni. Sohase feledjék el az áteredő bűnt, az áteredő bűnt, mely jelen van az emberben, a teremtésben.

A dolgok tehát sokszorosan keverednek és egybeolvadnak, (…) hogy csak annyit mondhatunk: úgy tűnik; ilyennek látszik. De bizonyos ilyen irányú iskolázottság segít önöknek, hogy jobban megértsék magukat. És akkor aztán sokkal jobban tudják majd magukat vezérelni, pl. a különleges jófeltételek segítségével. Mert a különleges jófeltételekkel kell megnemesítenem a természetemet, a saját természetes alkatomat. Nem lehet ezért tetszés szerint akármit választani: egyszer ezt, aztán azt, aztán amazt. Nem hagyjuk, hogy a tömeg(szellem) írja elő nekünk (hogy mire törekedjünk). Ennek (a különleges jófeltételnek) valami egyéninek kell lennie.

Nemde, akkor ez a helyzet: itt meg kell különböztetnünk az ‚agere a proposito’ és az ‚agere a natura’ cselekvésmódokat.
Agere a pro¬posi¬to: Gondoljanak kb. Engling József napirendjére. Akkor majdnem azt kell, hogy mondják: Melyikünk győzné ezt? Most nem arra a borzalmasan nehéz helyzetre gondolok, melyben élt, hanem a normális körülményekre. A pontok (jófeltételek) egész skálája, melyet minden nap tudatosan megtartott és ellenőrzött; ki győzné ezt? Melyik nő lenne erre képes? Ezért szem előtt kell tartani: nem való minden mindenkinek. De neki (Englingnek) természetes volt.

A másik oldalon pedig erősen intuitív gondolkodás és hatalmas nagy szeretet jellemezte. Ez sokszor bensőleg nagyon összefügg. Ez az ‚agere a natura’, melyben a szeretet-erő működik és sürget.
Agere a proposito: Jófeltételszerűen (tudatosan elhatározva) cselekszem.

Szabadjon megismételnem: Később is, ha nők nevelésében kell dolgozniuk vagy ha erős a nőies természet önökben, nagyon nagy súlyt kell arra fektetniük - már csak az igazság tisztán látása érdekében, eltekintve más dolgoktól - tehát súlyt kell fektetniük a szív, az érzület tisztaságára; az érzelmi élet megtisztítására. Értik ennek az okát? Mert akkor mindennek érzelmi töltése van. De ezt most jó értelemben mondom. Egyébként azt kellene mondanom, hogy ‘ösztönös’, de ennek a szónak gyakran negatív csengése van. ‘Ösztönös’ – de tárgyilagosan véve: vagyis egy ösztönzés van bennem ebben az irányban.

Egy jófeltétel – nem ösztönzés. A jófeltételhez józan elhatározást kell tenni: (…) Ha törik, ha szakad, így lesz; így akarom, ezt kell tennem. A másik esetben belűlről jön a hajtóerő: “caritas ur¬get me” .

Ezzel a szembeállítással kapcsolatban mindig ismételnem kell: Nem szabad azt gondolniuk, hogy ezeket a dolgokat(női ill. férfi típusokat) fajtiszta állapotban könnyen megtalálják.

Szabadjon most egy oldalpillantást vetnem: Ha van egy elöljárójuk, akkor különbséget kell tenni a spirituális (lelkivezető) elöljáró és a prefektus (fegyelemre felügyelő) elöljáró között. Gondolkozzanak el egyszer azon, hogy melyiket szeretnék most jobban? Lelkivezetőnek valószínűleg olyan valakit várnak, aki a természetes/spontán cselekvésre van beállítva; aki nagyon alkalmazkodik és szabadságot enged. Ha azonban egy ilyen típus lenne a külső (prefektus) előljáróm, akkor nagyon nagy a veszély, hogy a keze alatt elfutnak és elúsznak a dolgok. Hagyja, hogy elfussanak és elússzanak; ugyanis egy ilyen típusnak nehéz magánál fegyelmet és rendet tartani – és nagyon nehéz egy közösségben is rendet tartania. Akkor szabadjon elárulnom vagy felhívnom a figyelmet: általában egy közösségben, egy férfi közösségben sokkal szívesebben látnak olyan elöljárót, aki fegyelmet és rendet tart és képes a közösségben is fegyelmet és rendet tartani. Miért? Mert a férfi természeténél fogva nem annyira személyes beállítottságú. Sokkal szívesebben hajlik meg egy rendíthetetlen objektív rend előtt. Ezért mondják is sokszor: férfias fegyelem mint a katonaságnál. Ezért emelik is ki sokszor: a férfinak fegyelemre van szüksége és pedig vas-fegyelemre. Természetesen most mindent kiélezetten mondok. De erre van szüksége. És ez előtt meghajlik. Sokkal szívesebben meghajlik egy objektív rend előtt mint egy személy előtt.
Az eszményünk: a kettő összekapcsolása.
Természetesen mindent most tipizálva néztem és mondtam. Így néz ki a női és a férfi gondolkodás.

Tudják, kezdettől fogva ez volt a tervem a nővéreinknél: a terciátusban mindannyiuknak filozófiai tanulmányokat kellett folytatniuk, vagyis gyakorolniuk kellett a férfias gondolkodást. Nem kellett megváltoztatniuk a gondolkodásmódjukat. Ezt csak módszerként tanulták. Egy ideig begyakorolták az építőkocka gondolkodást. Aztán ezt természetesen ismét el kellett engedni. Mindig az a gondolat volt a háttérben: teljes ember, ebben az esetben egy teljes nő létrehozása, aki önmagában kell, hogy rendelkezzen kiegyensúlyozással. Ez volt mindig az eszményem, hogy erről gondoskodjak, hogy a mieink, akik cölibátusban élnek, önmagukban kiegészülésre találjanak. Önmagunkban! Látják ebből az álláspontból az atya-elv jelentőségét egy nő-közösség számára? De ez önmagában hosszú távon nem elég. Ha (a közösség) oly óriási nagy, minden egyes tagját is úgy kell nevelni, hogy kör-gondolkodását periodikusan kicsit felülvizsgálja az építőkocka gondolkodásba való betanulás által.

Kérdés: hogy van ez most énnálam? Ezt önöknek maguknak kell egyszer megvizsgálniuk. Hangsúlyozottan építőkocka-gondolkodás vagy hangsúlyozottan kör-gondolkodás? Vagy pedig a kettő keveréke? Sőt azt is nehéz megmondani, hogy melyik bontakozott ki bennem erősebben: intuíció vagy a reflexió vagy a következtető gondolkodás?

Ugyanez az akaratra vagy a szívre vonatkoztatva: Hogy van ez nálam? Mire vagyok belül erősebben kvalifikálva/képesítve: a természetes/spontán cselekvésmódra vagy pedig a tervszerű/szándékolt cselekvésmódra? Ha erősebb bennem a természetes/spontán vonal, akkor szükséges, hogy bizonyos időszakokban begyakoroljam, túlzó módon begyakoroljam a tervszerű/szándékolt cselekvésmódot. Azoknak pedig, akik tervszerű/szándékolt cselekvésmódra vannak beállítva, természetesen arra kell magukat ránevelniük, hogy könnyebben meg tudjanak bocsátani; hogy el tudják fogadni a megbocsátás alapját, különben könnyen érzéketlenekké, görcsösekké válnak. De ha a természetből adódóan túl erősen a spontán cselekvésmódra; és túl kevéssé a tervszerű cselekvésmódra vagyok beállítva, akkor hajthatatlannak kell lennem. Olyan ez mint egyfajta szelekciós pont. . Egy ilyen ember nem tud sokáig kitartani, sok jófeltételt megtartani. Természetesen ez nagyon nehéz lehet a közösségben is. Jó, ha egy közösség vezetőjének érzéke van e dolgok iránt és akkor tudja, hogy mi van. Hiszem, hogy ezt Önök jobban tudják. Hogy nevezik az olyan fogatot, ahol négy – öt – hat lovat fognak be egymás mögé? Az aztán a művészet, egy ilyen kocsinál a gyeplőt tartani. Így kell felfogni egy férfi-közösség, - természetesen mutatis mutandis egy nő-közösség kormányzását. Kérem még egyszer: gondolkodjanak el ezen!

Második különbség. Ez most erősebben az akaratra vonatkozik, azt állítja a középpontba.

Folytatás következik...