A hűségről
Kentenich atya beszéde 25. papszentelési évfordulójának ünnepén
(1935.8.11)
Az előadássorozat helye Kentenich atya életében
/.../ De nem szabad azt sem elfelejtenem, hogy az önök szerény hűség-nyilatkozatát hasonló módon fogjam fel. Az az igazság, hogy ha valami hatással van rám, akkor ez a hálás hűség!
Kinek kell újra odaajándékoznunk ezt a hálás hűséget? „Hűség!” – épp oly erős, érces csengése van. – Örülök és nagy hálával fogadom a hűségüket. Tudom, hogy ez nemcsak hozzám való hűség, hanem Istennel és a (Schönstatt) művel szembeni hűség (is). Ez ünnep, az önök jubileumi ünnepe végén együtt hűség-nyilatkozatot akarunk tenni. Hűség a mi Háromszor Csodálatos Schönstatti Anyánkhoz, hűség a (Schönstatt) műhöz és kölcsönös hűség (egymáshoz)!
1. Hűség a kedves Háromszor Csodálatos Anyánkhoz! Nem gondolják - a (Schönstatt) családunk legidősebb gyermekeihez fordulok -, hogy a (Schönstatt) családunk termékenységét, azt a különös tényt, hogy a zavaros kor ellenére eddig oly igazán organikusan fejlődhettünk, a Háromszor Csodálatos Schönstatti Anyánk iránti egyszerű hűségünknek kell köszönnünk? Neki akarunk ismét hűséget fogadni. És a felismerés öntudattal tölt el mindannyiunkat - és főleg a közvetlen munkatársaimat -, hogy a Schönstatt körüli harc végső soron a Mária-tiszteletünk miatt van. Amíg harcolhatunk a Szűzanyáért, addig minden rendben van. Tanulmányozzák, kérem, egyszer így valamennyi lelkiségi mozgalmat. Vegyék az ifjúsági mozgalmat vagy a liturgikus mozgalmat. Ha nem ragaszkodtunk volna rendületlenül a Mária-szeretetünkhöz, kétségtelenül nagy részben áldozatul estünk volna a lelkiségi mozgalmak végletességének.
Meg akarjuk őrizni a hűséget a Szűzanyához, történjen bármi. Ezekben a napokban hallottam, hogy a másik oldalon velünk foglalkoznak. Azt beszélik rólunk, hogy Isten helyére állítottuk a Háromszor Csodálatos Anyát. Nem tesz semmit! Az a csodálatos, hogy eddig oly békében fejlődtünk. Nem tudom, hogy más közösségek is dicsekedhetnek-e hasonló békével, egy ily mélyreható békével. És a válasz? Mivel a Szűzanyához hűek maradtunk, ő is hű maradt hozzánk. Ha néha úgy is látszik, mintha a villám bevágna, amíg mi a Szűzanyához hűek maradunk, kiterjesztett védő palástját fölöttünk tartja. Ha egyszer meg kellene engednie, hogy itt vagy ott bevágjon a villám és a mennydörgés; ha meg kellene engednie, ami az előadás végén oly komolyan hangzott, hogy a (Schönstatt) családot mindenféle módon meg fogják rázni és cibálni, akkor is, amíg hűek vagyunk, minden rendben van. Hűek maradunk a Szűzanyához, Schönstatt Háromszor Csodálatos Anyjához! És ha a ’hűség” szót a számra veszem, azonnal együtt hangzik vele a kis szentélyünk iránti fogadalom is.
Emlékszem, hogy amikor néhány hónapja azt beszélték, hogy el akarják venni tőlünk a képet, sokan kijelentették: „Senki sem jön a kápolnánkba, csak a holttestünk felett!”
Köszönjük a Jóistennek, hogy a zarándokhely elsődlegesen a helyhez és nem a képhez kötődik. A helyek nem könnyen vándorolnak. Képeket azonban cserélni lehet. Ezért az egyszerű hűség a kedves Háromszor Csodálatos Schönstatti Anyánkhoz!
2. De a hűség-nyilatkozatunk közös művünkre is vonatkozik. Nem hiszik, hogy már a működésünk végén lennénk! Rendkívül nagy dolog az, ami célként előttünk lebeg. Segíteni akarunk egy új embertípust létrehozásában, amilyenre az egyháznak szüksége van, hogy a nehéz megrázkódtatásokat belülről legyőzze. Egy újfajta család, szent közösség! Művünknek szent embereket kell belőlünk alkotnia. Jaj, ha felületesek leszünk! Ha (Schönstatt) család tagjai csak fecsegnek Istenről, de már nem Isten-hordozók! Küzdenünk kell a valódi életszentségért. A műhöz való hűség ezért azt jelenti, hogy fáradhatatlanul küzdünk és törekszünk a mindenkori állapotbeli eszmény, a mindenkori női és férfi eszmény felé.
Ma reggel mondta egyik papunk a lányainkat látva: „Mennyi szűzies (szépség) ömlik el a lányainkon!” De jó lenne, ha sikerülne valódi egészséges női- és lány-természetet a mai koron átmenteni! Ugyanez áll a férfiakra, a papjainkra is! Nem szeretném ezt kifejteni, elég most rámutatni az embertípus-, a szent embertípus eszménye iránti hűségre, akinek az a hivatása, hogy kiváló módon az egyházat szolgálja.
3. Hűség a halottainkhoz. És itt köszöntöm mindazokat, akik velem együtt bevetik magukat Engling József szentté avatásáért. Tudom, hogy mit jelent ez a hűség a halottaink iránt, a nemzedékünk iránt. Nagy emberek ők, akiket a (Schönstatt) család termett. Hűek akarunk maradni hozzájuk. Az irántuk való hűség ugyanaz, mint a Háromszor Csodálatos Anyánkhoz, a szentélyünkhöz, az eszményünkhöz való hűség.
4. De hűek akarunk maradni a jövő nemzedékhez is. Vannak feladataink, felelősek vagyunk a jövő nemzedékért, a jövő történelemért. Ezért akarjuk bevonni a fiatalokat (Schönstatt) családunk körébe.
5. Hűséget, igen hűséget akarunk egymásnak is esküdni. Örülök, hogy a papok egyik régiója jubileumi ajándékként felajánlotta: „Kiépítjük közösségünket schönstatti apostoli szerzetes-családdá.” Mennyi mélyreható kölcsönös hűségre van ahhoz szükségünk nekünk, akik odakint vagyunk (a világban), akiket nem láncol egymáshoz a közös élet, hogy ez a nagy cél:”Schönstatti apostoli szerzetes-élet a világban” egyszer valósággá váljon! Hűségre van szükségünk, ha egész (Schönstatt) családunk szerves egésszé akar válni egy olyan korban, ahol annyi sok ellentmondó áramlat él. Minél kevésbé tudjuk együtt élni az életformánkat, annál inkább akarunk egymásnak csendes hűséget esküdni. Hűséget hűségért, szeretetet szeretetért!
És ezzel kaphatja meg a jubileumunk, a jubileumuk, az én jubileumom az Isten által akart lezárását. Abban maradunk, hogy hűek maradunk!
Valahol egyszer egy internátusban haldoklott egy egyszerű fiú. Haldokló ajkai ezt suttogták: „Abban maradunk…” A ház rektora hallja a szót, de nem tudja, mit kezdjen vele. A láztól remegő fiatal száj azonban tovább imádkozik: „Abban maradunk, ezért újra hűséget esküszünk Neked, Jézus szíve, örök hűséget!”
Úgy vélem, hogy a végső kicsengés ez kell, hogy legyen: Ezért újra örök hűséget esküszünk neked, Schönstatt-hazánk! Sírig tartó hűséges szeretetet esküszök Neked, a szívemmel és a kezemmel; ami vagyok és amim van Neked szentelem Schönstatt-hazám!