A bűn a gyermeki létünk és érzékünk ellentéte

Lelkigyakorlat "Gyermekként Isten előtt" (1937.8.29. - 9.4)

Tizenegyedik előadásból, 1937.9.1.

Az előadássorozat helye Kentenich atya életében

A lelkigyakorlatról bővebben

 
Ha nem tértek meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a Mennyek Országába! Ha tehát nem hagyjátok el a bűnt - a súlyos bűnt, az önként vállalt bocsánatos bűnt - és nem veszitek fel a harcot a tökéletlenség ellen, akkor nem mehettek be - vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelő mértékben - a Mennyek Országába.
/.../
Mi az oka annak, hogy általában oly kevéssé érezzük bűnösnek magunkat, oly kevés a bűntudatunk? Erre a kérdésre sokféle választ adhatnék. De a továbbképzésünk keretében bizonyára felettébb fontos a válasz: mert túl csekély bennünk az élő gyermeki érzék az élő Atya iránt! E válasz nagyon egyszerűen hangzik, de nagyon tanulságos. Vizsgálják meg egyszer: valamiféle homályos Isten-eszme, valamiféle kötelező törvény iránti bűnösség-érzés és bűntudat nem markol mélyen (a lélekbe). Csak annak van mély bűntudata, akinek mély gyermek-tudata van a személyes Atya iránt. Oly nyilvánvalóan egyszerűnek hangzik e válasz, mégis egész csomó személyes kérdésre ad választ. Ha tehát finomabb, gyermekibb, gyengédebb, bensőségesebb viszonyom lenne a Mennyei Atyával, akkor az elkövetett tökéletlenségeket sokkal mélyebben élném át annál, mint valami éretlenséget és hibásságot.
Ezért jól jegyezzék meg: a bűntudat feltételezi az igaz gyermekség tudatra való, mélyreható nevelést. Ezért amit Önök a felnövekvő fiataljaik nevelésében tesznek, hogy mély, gyengéd gyermekséget ültessenek beléjük vagy csalogassanak elő belőlük, ezt hasonlóképpen az egészséges bűntudat elmélyítéséért teszik. Egészséges bűntudatra van szükség, nem pedig beteg, beteges bűntudatra. A beteg bűntudat egyik oka és gyökere a mély gyermekség hiánya, mert amit a lélekben az egyik oldalon lenyomunk, a másik oldalon egész spontán felfelé törekszik.
/.../
A SÚLYOS BŰN
mint a kiteljesedett gyerekesség, mint a kiteljesedett éretlenség kifejeződése. A súlyos bűnt halálos bűnnek is nevezik. Mire nézve halálos? Teljesen megöli a gyermeki létet, a gyermekség-érzéket. Ez a gyermekség álláspontjából kiinduló teljesen eredeti bűn-szemlélet. Nem fejthetem ki, csak néhány (megfontolási) pontot adok.

a) Megöli a gyermeki létet
/.../ Elveszi tőlünk az isteni életet; elveszi tőlünk a részesedést az isteni természetben; elveszi tőlünk az Isten-gyermekséget és teljesen igaz értelemben az Ördög gyermekeivé tesz minket.
/.../
De azáltal, hogy elvesztettem az isteni életet, a gyermeki létet, egyúttal elvesztettem a kegyelembe öltözött lélek csodálatos szépségét; elvesztettem minden megkülönböztető- és jogcímemet Isten jóságára, szeretetére és irgalmára; elvesztettem minden érdememet, amit addig szereztem.
/.../
Fontolják meg, mennyire fáj egy gyermeknek, ha azt látja, hogy apja nemtetszéssel néz rá! Rettenetesen mélyen belemarkol az érzületébe; sokkal jobban, mint valamely Isten tudja milyen büntetés és verés. A verésnek önmagában nincs nevelő hatása; legfeljebb úgy, mint a Mennyei Atya nemtetszésének kifejezése.

b) Megöli a gyermeki érzéket
/.../
b/1) Először a súlyos bűn borzalmas lázadás, borzalmas megvetés és borzalmas hálátlanság Istennel szemben; mégpedig oly mértékben, melyben a gyermeki érzék teljesen elképzelhetetlen.

Miféle lázadás? Ez nem csupán az alattvaló lázadása urával szemben, hanem a gyermek lázadása apjával szemben. Ez az úr az alattvalónak királya és vezére, de egyúttal apja is a gyermeknek. A lázadás annál elvetemültebb, minél magasabb helyet foglalunk el Isten Országában, az Atya szívében. Gyermekek és tisztek vagyunk: mindkettő a Mennyei Atya szívében. Milyen borzalmas bűntett kell, hogy legyen, ha súlyos bűnt követünk el.
/.../
A súlyos bűn megöli a gyermeki érzéket a borzalmas lázadás által, de a borzalmas megvetés által is. Gyermekként ismerem az Atya tulajdonságait: tudom, hogy ő mindig jelen van, igazságos, szent, mindentudó. Fontolják meg, hogy mekkora bűntettet jelent: mindezt tudom és hiszem és mégis megvetem, nem törődök vele!

A gyermeki érzék halálát jelenti a súlyos bűn a borzalmas hálátlanság miatt is. A Jóisten mi mindent nekem ajándékozott!
Szabadjon itt ismét kérnem: gondoskodjunk a nemes érzékünk felébresztéséről azáltal, hogy csaknem éjjel - nappal úszunk Isten jótéteményeinek tengerében! Ez fontos: mert abban a mértékben válunk gyermekké, amilyen mértékben szeretve tudjuk magunkat.
/.../
Mindig így van, életem fekete foltjai annál jobban nyomasztanak, minél jobban átéltem előbb minden nagyot, amit a nagy Isten felkínált és nekem ajándékozott. Miért van az, hogy gyakran oly borzalmasan hálátlanok vagyunk? Mert oly kevéssé emlékeztetjük magunkat Isten jótéteményeire. Ez a finom gyermekség hiányából jön, mert nem vagyunk egyedül-kettesben az Atyával. Ha gyermekibb lennék, többet lennék egyedül vele. De mivel oly kevéssé vagyok gyermeki, a szívem állandóan úton van: állandóan valamiféle kielégülést keres kint a világban. Gyermekibbnek kellene lennem, akkor finomabb érzékem lenne Isten jótettei iránt: egyedül lennék vele és erőt kapnék arra, hogy a súlyos bűn fekete hálátlanságát elkerüljem és felszámoljam.
/.../
b/2) Mi következik a halálos, a súlyos bűnből? A következmény többszörös: Megfoszt attól a jogtól, hogy Isten gyermekeinek békéjét és szabadságát birtokoljam. A súlyos bűn megfoszt attól a jogtól, hogy utolsó órám boldog legyen és utána egy jóságos bíróra számíthassak.
/.../
Szabadjon ezt először lélektanilag megvilágítanom. Tegyük fel, hogy ifjú éveimben úgy nyeltem a súlyos bűnöket mint a vizet; talán a tisztaság elleni bűnt – itt lehet talán a dolgot legjobban tanulmányozni - vagy a harag, a féltékenység bűnét is. Tehát épp azokon a bűnökön, melyek testi változással kapcsolatosak, lehet lélektanilag a dolgot a leggyorsabban kimutatni. Honnan van az - feltéve a feltetteket - hogy a későbbi éveimben oly borzasztóan ingerelhető vagyok minden szexuális dologgal? Ez nem más, mint egy darab rabság, melyet a bűnök következményeként kivívtam magamnak. Mások elfogulatlanul haladnak át az életen, mialatt engem Isten tudja hogyan szexuális izgalomba hoznak a közönséges dolgok. A hibáimmal eltékozoltam a jogomat a békére és a szabadságra. Szabadjon egy képet használnom: vétkezni annyit tesz, mint inni egy olyan palackból, amelyben fölül édes ital van, alatta pedig arzén. Az ember szürcsöli az édes italt és nem törődik vele, hogy a mérget is hozzászürcsöli. Aztán a méreg hamarosan hatni kezd… Tehát még egyszer: a bűn megfoszt a attól, hogy jogom legyen Isten gyermekeinek békéjére, örömére és szabadságára.

Ha inkább dogmatikailag szeretnénk megokolva látni, akkor emlékezzünk arra, hogy mi a béke. A béke – a rend nyugalma; az Isten által akart rendbe való betagozódás nyugalma. Mivel pedig a bűn kivet az Isten által akart rendből, a bűnben lehetetlen békére találni. Mi az öröm? Az öröm - a törekvőképességünknek megnyugvása egy megfelelő jó birtoklásában. A bűnben épp nincs semmi jó, ezért a bűnhöz nem is kapcsolódhat tartósan semmiféle igaz öröm.
/.../
Végül a súlyos bűn által elveszítem a boldog örökkévalóságra vonatkozó bizonyos igényemet is. Itt lehetne elmélkedni a pokolról. Ez az elmélkedés nem arra való, hogy a félelemtől remegjenek a térdeink. Ellenkezőleg, mérhetetlenül termékeny, mint a tenger termékenysége. Vizsgálják meg, mit jelent a pokol gondolata egy gyermek számára: a gyermek annál inkább menekül az Atyja karjába; a gyermek annál jobban igyekszik teljesíteni az Atyja minden akaratát.
/.../
A BOCSÁNATOS BŰN
/.../
A bocsánatos bűn annál rosszabb, minél több gonoszság kapcsolódik hozzá: megfontoltság, egyúttal bizonyos botránkoztatás; minél inkább meggyökerezett, figyelmen kívül maradt és megtűrt szokásból ered. Mialatt az egyes tulajdonságokat és mozzanatokat megnevezzük, ellenőrizhetjük, hogy a bocsánatos bűnnek eddig milyen kihatása volt az életünkben.
Miért küzdjünk a bocsánatos bűn ellen? Ami áll a súlyos bűnre, az érvényes megfelelő távolsággal a bocsánatosra is. Ha a súlyos bűn megöli a gyermeki érzéket, akkor a bocsánatos bűn pedig gyengíti. A bocsánatos bűn ugyan nem borzasztó lázadás, de lázadás. A bocsánatos bűn ugyan nem borzalmas megvetés, de mégis valamiféle megfelelője a megvetésnek. A bocsánatos bűn ugyan nem borzalmas hálátlanság, de mégis egyfajta hálátlanság Istennel szemben. A gyermeki érzület, a gyermeki öntudat mégis nagyon keménynek és csúfnak érzi ezeket a rossz szokásokat.

A súlyos bűn minden következményét is megtaláljuk kisebb fokban a bocsánatos bűnöknél is. A bocsánatos bűn is bizonyos értelemben - ha erősen alárendelt módon is - elveszi a jogot a békére és a szabadságra, főleg ha a bűnt szokásszerűen nyeljük. A bocsánatos bűn is nyugtalaníthat halálunk óráján, mert a bocsánatos bűn is kellemetlenné teszi a találkozásunkat az örök bíróval.