A menyasszony - eszmény
You may need: Adobe Flash Player.
Karmel levél a koblenzi börtönből
Koblenz, 1942. 01. 5-10.
Az előadássorozat helye Kentenich atya életében
1. Mindenesetre nem ismeretlen előttünk ez az új évfolyam-eszmény
/.../
2. De ugyanígy igaz az az állítás is, hogy a menyasszony-eszmény eddig nem alakította túl erősen a Schönstatt-Család nyilvános öntudatát, életét és törekvéseit.
3. Mindannyian érezzük, hogy legfőbb ideje, hogy megragadjuk és tudatosan közös törekvésünk középpontjába állítsuk mindazt, ami bennünk ebben az irányban már régóta ellenállhatatlan erővel felfelé törekszik vagy még csendesen felébresztésre vár.
Nem érzik, hogy az isteni vezetésnek ismét mily ragyogó húzása ez, hogy egyidejűleg egy teljes évfolyam teljesen spontán, önmagától megragadja a jelmondatban elkapott áramlatot és életfeladattá választja, hogy a családban ennek megörökítéséről és gyümölcsözővé tételéről gondoskodjon!
Álljunk meg itt csendben egy pillanatra! Térdeljenek le velem és köszönjük meg a kegyelmet, hogy világosan felismerhető szellemi áramlatok által eddig oly ragyogóan és rendkívüli módon vezettek bennünket. Egy család (Schönstatt), mely ennyire nagy; mely ennyire sokfelé ágazó munkaterületeken tevékenykedik és amelyet ugyanakkor oly kevés külső kötelék biztosít, minden időben arra van utalva, hogy az ilyen áramlatokat a leggondosabban felfogja és figyelmesen ápolja. Nagy benső átéléssel tolul ajkunkra a kérés: Mária, anyai jósággal és bölcsességgel gondoskodj róla, hogy kedvenc teremtményedet és foglalatosságodat (Schönstattot) az idők végezetéig olyan lelki szülők és nevelők vezessék, akik értik annak művészetét, hogy ilyen áramlatokkal neveljenek; ilyen áramlatokkal ösztönözzenek a belső szerves egységre és zártságra, mely hatékonyabb a csupán csak külső zártságnál és egységes fegyelemnél.
Mindannyiunk előtt jól ismert, amiről beszélek. És mégsem fölösleges, hogy még egyszer emlékeztessek rá. Ellenkezőleg. Csak ezen az alapon állva, csak ilyen várakozásból kiindulva: vagyis a világosan megértett menyasszony-eszményből és a Schönstatt-Családban beindult lelki áramlatokból kiindulva válik majd valamelyest érthetővé az évfolyam eszmény jelentősége.
A MENYASSZONY-ESZMÉNY
MEGVILÁGÍTJA A SCHÖNSTATT-CSALÁD TÖRTÉNELMÉT
Hadd kérdezzem meg:
1. Mit gondolnak erről az állításról?
Nem túlzás ez? Nem hangzik ez túl merészen, miután épp megállapítottuk, hogy a menyasszony-gondolat eddig csak kevéssé befolyásolta és alakította az életünket? De rögtön közbe kell itt szólnom és figyelmeztetnem kell Önöket, hogy csak fél füllel hallgattak oda. Azt mondtam, hogy az új (menyasszony) eszmény nem szerepelt a (Schönstatt) család nyilvános öntudatában és a család áramlatai nem táplálkoztak belőle tudatosan – de azt semmiképp sem állítottam, hogy nem lett volna nagyon is hatékony. Nem, sőt azt merem állítani, hogy nagyon lényegesen alakította és formálta családunk történelmét és eszményeit - nyilván inkább csendben, anélkül, hogy a legtöbben sejtették, tudták vagy megértették volna. Nemde Önök is igazságosnak és méltányosnak érzik, hogy végre kihozzuk a sötétből és világos fénybe állítsuk azt, ami eddig már oly nagyon hatékony volt a háttérben? Így fogja csak elemi erővel a menyasszony-eszmény az egész családot a nap felé tettre serkenteni és Isten áldását lehozni, ha végre mindannyian tudatosan megragadjuk és éljük és ez határozza meg a család nyilvános közvéleményét.
Biztosan sejtik, hogy ez egyértelmű a Krisztustól való nagy erős megragadottsággal és bensőséges mély kapcsolattal.
És nem szeretnék addig meghalni, amíg a (Schönstatt) család világosan meg nem látja és egyes tagozataiban teljes lélekkel át nem öleli Krisztus-eszményét. (A koblenzi börtön sötétzárkájában) az első négy héten ez volt legmélyebb kérésem.
Üdvözítő, ha nem tartasz engem értékesnek és méltónak arra, hogy Téged a kedvenceid előtt hirdesselek, akkor engedd Magad Anyád által arra indítani, hogy egy új eszközt válassz helyettem. Akkor én csak a háttérben fel akarom ajánlani Neked egészségemet, erőmet és életemet őérettük, mint Istenhez méltó ajándékot. Add, hogy a családod ne kerüljön addig nehéz viharba, mielőtt Téged jobban megismerne és szeretne.
Anyám, Te vezetted eddig gyermekeidet az Üdvözítőhöz, de tevékenységed folytatásához és beteljesítéséhez szükséged van a mi tudatos, mindenoldalú és mélyreható együttműködésünkre. Ne engedd a tieidet a nyílt tengerre addig, mielőtt ezt a munkát eszközeid által némiképpen lezárnád!
A rendelkezésedre állok ezért mindenemmel, amim csak van, ami csak vagyok.
Ha akarod a munkámat: itt vagyok!
Ha azt akarod, hogy minden szellemi erőm lassan elvérezzen : itt vagyok! Ha a halálomat akarod: itt vagyok!
De gondoskodj arról, hogy mindazok, akiket nekem adtál, megtanulják szeretni az Üdvözítőt, és hogy Érte éljenek és haljanak!
El tudják képzelni, hogy mennyire örültem, amikor észleltem, hogy az éves jelmondatot mély megértéssel megragadták és mint menyasszony-palánták velem együtt be akarják vetni magukat azért, hogy Krisztust megértsék, szeressék és bensőséges kapcsolatba kerüljenek Vele?
Ezáltal erős kötelék köt össze bennünket, akkor is, ha Isten tudja mily sokáig nem láthatjuk egymást és nem beszélhetünk egymással.
Hűséges együttműködést kérek mindenkitől, akinek a lelkében ugyanez a szeretet ég. A gyermekség, mely mélyen összenőtt a családdal csak ezáltal kapja meg természetfeletti erős gyökérzetét és teljes hatékonyságát. Mert csak Krisztusban és Krisztus által vagyunk igazán, a szó igazi értelmében Isten gyermekei. Nyilván ez a természetfeletti gyermekség egészséges talapzatra talál a teremtményi és női természetünkben. De ez a tiszta természet önmagában éppen csak alapja az Isten által akart gyermekség nagy épületének. És nemcsak természetes igényeket akarunk ébreszteni és kielégíteni, hanem idővel meg akarjuk tanulni teljesen és csak Krisztusban imádkozni és élni: Abba, Édesapám!
Ha pontosabban odanéznek, észlelni fogják, hogy az összes többi áramlat is (Schönstattban) hasonlóképpen rávezet a Krisztus–, menyasszony-gondolatra. Ez mindenek előtt a Mária-szeretetünkre érvényes.
Nem beszélhetek most arról, hogy mi minden él itt a lélekben, különben nem jutok a végére. Ezért arra kell kérnem Önöket, hogy tudatosítsák magukban, ahogy nem tud élni a Mária-szeretet Krisztus-szeretet nélkül; ahogy mindkettő kölcsönösen feltételezi egymást, ugyanúgy a Mária iránti szeretetünk sem lehet tisztán természetes női szeretet, hanem Isten és Krisztus iránti szeretetünknek egy kézzelfogható formájává kell válnia.
2. Szabadjon most még egyszer megkérdeznem: Hogyan világítja meg a menyasszony-eszmény családunk történelmét?
A válaszom: A menyasszony-eszmény családunk történelmét az Üdvözítő történelmének részévé teszi, még pedig háromszoros irányban: Megvilágítja családunk történelmének A.) a boldogító; B.) a nyomasztó és C.) a dicsőséges oldalát.
Az Üdvözítő földi életében ugyanezen oldalakat láthatjuk. Az Üdvözítő életének e három szakasza könnyen felismerhető: a sikerek ideje, a kudarcok és a megdicsőülés.
Első nyilvános fellépése után létrejön egy nép-mozgalom. Mindenki fut a nagy csodatevő és bölcs tanító után. Úgy tűnik, mintha a nép szeretetben és hitben oda akarná adni magát neki. Az Üdvözítő nyilvános életének ez a boldogító korszaka és oldala. De ez nem tart soká. Már hamar felváltja a nyomasztó felismerés, hogy elutasítják; először a választott nép vezetői majd a nagy széles néptömeg. Amint ez a tény erősebben láthatóvá válik, az Üdvözítő visszahúzódik inkább a nyilvános életből és szeretetét, idejét és erejét apostolai és tanítványai képzésére és nevelésére fordítja. Eközben összesűrűsödnek a felhők a feje felett, a hurok egyre szorosabbra húzódik, míg aztán Nagypénteken életét adja a kereszt szégyenfáján a világ megváltásáért. A harmadik napon saját erőből feltámad a sírból. Úgy áll a csodálkozó világ előtt mint dicsőséges hős, a halál és az ördög megdicsőült legyőzője. Életének ez a harmadik oldala azért annyira magávalragadó, mert most emberi természete is részt vesz az örök boldogság ragyogásának alsó szólamaiban, és mert ezt a dicsőséget szenvedésével és halálával érdemelte ki mind a maga mind misztikus teste számára.
Ezért beszél a liturgia boldog szenvedésről, és maga az Üdvözítő adja meg a tanulságos magyarázatot: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk. 24,26) Életének dicsőséges oldala tehát nemcsak a feltámadást és a megdicsőülést foglalja magában, hanem a szenvedésének idejét is, de csak annyiban, mint a feltámadás és megdicsőülés okát és árát.