"Menjen haza!"

Szentéletű emberekről tudható, hogy néha, bizonyos helyzetekben úgy reagálnak, olyan szavakat mondanak, amelyek mélyebb értelemről, több belelátásról tanúskodnak, mint ami természetes módon megmagyarázható lenne. A hívő ekkor a Szentlélek különleges működését láthatja meg ezekben az emberekben.

Kentenich atya is megkapta azt a – sokrétű tapasztalatból táplálkozó – ajándékot, hogy olvasni tudjon a lelkekben, s egyúttal képes legyen prófétai válaszokat is adni. Erre példa a következő történet.

„Egy nő nem volt boldog a családjával. Kétségbe esett. Szívében már eldöntötte, hogy elhagyja a családot és egy másik férfival fog élni. Az egyháztól, a hitétől, mindentől meg akart válni.

Úgy tűnt számára, hogy az akkor kapott schönstatti meghívás jelenti a megfelelő kifogást a távozáshoz.Azt tervezte, odautazik, onnan pedig már nem megy többé haza, hanem rátér életének új útjára.

Anélkül, hogy kedve lett volna hozzá, néhány másik asszonnyal elindult Berg Schönstatt felé, hogy részt vegyenek egy előadáson. A csoport éppen akkor érkezett meg, amikor Kentenich atya kiszállt az autóból. A nő nagyon elcsodálkozott, amikor az atya egyenesen hozzá lépett és a kezét nyújtotta. Megkérdezte tőle, honnan jött és aztán, anélkül, hogy mást információt tudott volna róla, így szólt hozzá: „Innen haza menjen!” A nő nagy szemeket meresztett, kérdően nézett rá, úgyhogy azt gondolhatta, nem értette pontosan, mit mondott. Mindenesetre nagy nyomatékkal megismételte: „És aztán menjen haza.”

A ’haza’ szót – mesélte később a nő – úgy hangsúlyozta, hogy ő már abban a pillanatban tudta, mit kell tennie. Feladta terveit és visszament családjához.