Majom
Egy vicces atya, akit Kentenich atya „Hókuszpók atyának” keresztelt, igencsak nagy kópé volt. Környezete sosem lehetett tőle biztonságban. Amikor 1960-ban kispapként kezébe került rengeteg, állatkertet reklámozó, majmot ábrázoló képeslap, egyszerűen nem bírt magával, valamit kezdenie kellett vele. Hamarosan ki is választotta „áldozatát”.
A szerencsétlen napokig akármerre ment, mindenütt egy majmot talált: az ajtaján, az étkezőben a tányérja alatt, a tanulószobában az éppen olvasott könyvben, a levelei között, a szalvétájában, a kabátzsebében…stb. Már azt hitte, összeesküdtek ellene. Minél nagyobb dühvel pillantott fel egy-egy majom megtalálásának pillanatában, hogy felfedezze bosszantóját, annál ártatlanabb pillantásokba ütközött. Végül annyira elkeseredett, hogy pont ezt a „Hókuszpók atyát” kérte meg, segítsen elkapni a tettest. Rengeteg elméletet és haditervet gyártottak, de egyik sem vezetett eredményhez.
Amikor elfogytak az állatkerti képeslapok, „Hókuszpók atya” a világon minden barátjának írt, hogy küldjenek szeretett társának egy képeslapot, természetesen majom legyen rajta. Dél-Amerika különböző országaiból, Izraelből, sőt, Kínából is érkeztek a majmos üdvözletek.
Ekkoriban látogatta meg Kentenich atyát Milwaukee-ban „Hókuszpók atya” egyik ismerőse. Megkérte őt, hogy mesélje el Kentenich atyának az egész történetet. Kentenich atyának nagyon tetszett a majmosdi, s ő is beszerzett egy majmos képeslapot. És így történt, hogy az áldozat az őrület csúcspontjaként – és persze vigaszul is – Milwaukee-ból is kapott egy majmot, „J. K.” aláírással.