Hókuszpók atya

Nem sokkal pappá szentelése után, 1961-ben meglátogathatta Kentenich atyát Milwaukee-ban. Gyorsan jól és otthonosan érezte magát az Alapító közelében, így aztán hamar szabadjára engedte humorát is. Kentenich atya szeme láttára tűntek el az íróasztalról a ceruzák, a pénz, majd hirtelen egy kavics bukkant fel, hogy újra eltűnjön.

Amikor a fiatal atya elbúcsúzott, Kentenich atya visszatartotta őt néhány szóra. „Ön sokat tréfálkozott és gyakran megnevettetett engem… most én szeretném Önt szórakoztatni és megnevettetni.” Felkapott egy vicckönyvet és addig olvasta fel a vicceket egymás után, amíg el nem váltak. Egyébként ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztak ezen a földön.

De ezután az élmény után a fiatal pap Kentenich atya számára „Hókuszpók atya” lett.