A különleges sas

Kentenich atya előadásaiba mesterien épített képeket. Például, hogy mennyei Atyánk cselekedeteit jobban megértsük, egy vaskesztyűt viselő édesapához hasonlítja. A kesztyűben ott van a szerető kéz, de érintése mégis fáj...  

Persze megtörtént, hogy egy-egy ilyen kép kicsit félresikeredett. Például amikor egyetemistáknak a küldetéstudatról beszélt és ezt a saját álláspont hangsúlyozásával hozta össze, a következőt mondta: olyanokká kell válniuk mint a sas, mely "hatalmas szárnycsapásokkal a nap felé tör de mindeközben  két lábbal szilárdan a valóság talaján áll!" Az elgondolás jó, de Kentenich atya itt pár percre elveszítette azon hallgatók figyelmét, akik ezt a különleges sast megpróbálták elképzelni.