A prédikációról

Kentenich atya papszentelése utáni eddig nyilvánosságra hozott beszédeiből ez a harmadik máriás prédikáció. A szituáció ismert: az iskolát befejező leányok belépnek a Mária kongregációba. Ezen az ünnepen mond Kentenich atya beszédet.

A Mária kongregációt a keresztény szabadság főiskolájaként állítja be. Egy kiválóan használható út, mely legnagyobb kincsként Máriát ajándékozza nekünk. Ezzel a gondolatmenetet megtaláljuk a pár hónappal későbbi Előalapító okiratra, melyben szintén a keresztény szabadságot, szintén az önnevelést és szintén a máriásságot hangoztatja. ("Magunkat Mária oltalma alatt szilárd, szabad, papi jellemmé nevelni")

A két előadás valóban nem lehetett  időben túl messze egymástól. Bár Kentenich atya - szokásával ellentétben - nem dátumozta meg ezt a prédikációját, a végén idéz egy bizonyos "Mária Kongresszusról" (lásd: a magyar fordítás eredeti hosszúságban - verziót) mely 1912 augusztusában volt Trierben. Tehát ez a prédikáció nyár végére vagy ősz elejére tehető, közel az Előalapító okirat október végi időpontjához.

Érezzük azt melegséget, ahogyan Kentenich atya a Mária kongregációról beszél. A későbbi történések mutatják nekünk, hogy a szívéből szólt, hogy valóban a Mária kongregációt egy kiváló eszköznek tartotta. Hiszen a gimnázium spirituálisaként az első előadásától kezdve addig nem nyugodott, míg a missziós egyesület alapítása után 1914 április 14.-én végre sor kerülhetett a schönstatti gimnázium falai közt is egy Mária kongregáció - az ő Mária kongragációjának - alapítására, melyből aztán a Schönstatt mozgalom virágzott ki.