A serdülőkor égi segítsége
You may need: Adobe Flash Player.
Prédikáció lányoknak a Mária kongregációba való felvételkor
1912 ősz
Az előadássorozat helye Kentenich atya életében
A szöveg a /.../ - helyeken le van rövidítve. Eredeti hosszúság megtekintéséhez kattints ide.
I.
A (Mária) kongregáció a kegyelmek számos segéderejét közvetíti Nektek. Ezen első állításom helyessége kétségtelennek bizonyul, ha megállapítjuk, hogy a kongregáció nektek egy olyan védelmező úrnőt ad, aki
1. mélyen megérti szellemi ínségünket,
2. elegendő hatalommal rendelkezik és
3. kegyelmi adományokkal őszintén segíteni akar gondjainkon.
/.../
De hát valóban segítségre szorulunk?
Amikor még iskolába jártunk, igen, akkor mások segítségére voltunk utalva. De most vége a gyámkodás idejének, most elkezdünk a saját lábainkra állni; most elkezdünk önállóan élni. Hogy lehet itt segítségre szorulásról beszélni?
Talán-talán így van ez, ahogy gondolod a testi életedre, a testi szükségleteidre való tekintettel. De most nem erről beszélünk; itt most a kegyelmi életünkről van szó.
Valóban nem szorulunánk segítségre?
Ehhez jön, hogy az iskolából kikerülve szokásosan megkezdődik az élet „Sturm und Drang” viharos korszaka. Hamarosan elmúlnak a gyermekkor arany napjai, ahol nem ismertük az alacsonyabb ösztönök fojtogató nyomását. Olyan érzések, hangulatok, indulatok jönnek ránk, amiket nem tudunk magunknak megmagyarázni. Örvénylik, forrong, sistereg a belső világunk, minden erjedésben, minden izgalomban van – és el akar szabadulni.
Egészen mások vagyunk, mint korábban, nem akarunk ilyenek lenni, de mégis ilyenek vagyunk. Mindez egészen sajátos benyomást tesz ránk. Tűnődünk, álmodozunk, töprengünk önmagunkon és érzéseinken és gondolatainkon. Életünk egyik fordulópontján állunk. Egy hatalmas hasadás tátong bensőnkben, egy mély ellentmondás, mely egész emberi lényünket irgalmatlanul szétszakítja. A felébredő állat, a lázadó alsóbb ösztönök éhes kutyafalkaként nekiesnek mindannak, amit eddig tilosnak és bűnösnek tartottunk. Minden támadásuk támadás a kegyelmi életünk ellen. És itt kell, hogy meg tudjuk állni a helyünket nekünk, gyenge és tapasztalatlan ember-gyerekeknek.
Ó, ismerjük csak be nyíltan, hogy soha nem voltunk jobban gyámoltalan, segítségre szoruló gyermekek, mint most. Oly félelmetes erővel meg tud ragadni bennünket az érzékiség, hogy nyitott szemmel rohanunk a vesztünkbe, mint madár repül a kígyó szájába, aki őt pillantásával megbabonázta.
Igen, mennyei anyánk, ismerjük és szívesen elismerjük nyomorúságunkat és gyengeségünket, szeretnénk kifelé is úgy helytállni mint kidolgozott jellemek. Csak egy dolog vígasztal és bátorít bennünket, hogy Te jobban átlátod és megérted gyámoltalan állapotunkat, mint mi saját magunk.
Igen, Mária, anyánk megérti ínségünket. De vajon tud és akar nekünk segíteni?
Ha tudni akarod, hogy Mária akar-e segíteni rajtunk, akkor kérdezz meg egy anyát, akinek van egy gyámoltalan gyermeke; kérdezd meg őt, akinek a gyermeke komolyan és hűségesen teljesíteni akarja minden gyermeki kötelességét, úgy, ahogy mi mindannyian elhatároztuk, hogy Máriának hűséges gyermekei leszünk.
Mária akar nekünk segíteni.
Mária képes segíteni rajtunk. Vagy talán Isten, aki anyai szívet adott neki, megtagadná tőle a megfelelő anyai hatalmat?
II.
A keresztény szabadság a kegyelem műve; de ugyanolyan lényegesen a mi tevékenységünk műve is. Nekünk önmagunkat kell megváltanunk, szigorú önnevelésre kell fognunk magunkat. /.../ Méterről méterre nekünk kell felszabadítani és függetlenné tenni magunkat a bénító bilincsektől, melyekkel a külvilág megpróbálja gúzsbakötni szabad erkölcsi életünket, tervszerű lelki munkánkat. Ez az egyetlen út, mely célhoz vezet. Ha ezen járunk, akkor vallásosságunk nem tesz bennünket hasznavehetetlenné a gyakorlati élet számára. Ellenkezőleg, éppen mert az igaz vallásosság, az igaz szabadság után törekszünk, éppen ezért a hivatásunkban megelőzünk másokat ügyességben és örömben; éppen ezért vagy hálás és engedelmes leány, elviselhető testvér, használható szolgálólány.
Nos, a (Mária) kongregáció hogyan próbál bennünket e kemény küzdelemben lelkesíteni és gyakorolni. A sok eszközből csak kettőt akarok említeni.
1. Állandóan szemünk elé tartja Máriát mint pedagógiailag hatékony példaképet.
2. Szabályozza (biztosítja) a szentségek használatát mint szent vallásunk pedagógiailag hatékony eszközeit.
Mindannyian tapasztalatból tudjuk, hogy a szavak tanítanak, a példák vonzanak. Egy nagy példakép képes magával ragadni bennünket és bénult szellemi energiáinkat, tettvágyunkat a legmagasabbra feltüzelni.
Ilyen példaképünk van Máriában. Egész lényéből egyedülállóan nagyszerű harmónia sugárzik felénk. Teste a lelkének, lelke Istennek teljesen alá van vetve. /.../
Ezért a (Mária) kongregáció nem fárad bele, hogy ezt a képet gyakori előadásokban állandóan újra elénk fesse. Ezért igényli tőlünk, hogy naponta legalább egyszer gondoljunk rá még pedig térdelve, mialatt ez előírt egyesületi imánkat imádkozzuk esténként. A kongreganista társnők jó példája ösztönzően hat; elrettentően hat a (Mária) kongregációból való kizárás tudata, ha legalább bizonyos mértékben nem hasonltunk Mária képmására.
Lassanként így mutatkozik majd meg az élet, növekedés, siker. Minden megnyert küzdelem igaz örömet ébreszt, minden öröm lendületet ad és erősíti tettvágyunkat. Ezért nincs idő kínzó gondokkal, meg nem engedett gondolatokkal és képzelődésekkel foglalkozni. A kicsinyes aggodalmaskodást és szűkkeblűséget így csírájában elfojtják.
A gyakori önkontroll: gyónás előírása segít, hogy elkerüljük önmagunk becsapását. Az örök igazság fényével át kell vizsgálnunk bensőnk titkos redőit és sarkait és viselkedésünket Mária viselkedésén kell ellenőrizni. A kisiklások megbánása után szakavatott lelki vezetés mellett haditervet készítünk a következő hétre.
Végül, hogy erőinket a legmagasabb teljesítőképességre ösztönözzük, a (Mária) kongregáció előírja a gyakori szentáldozást. Ezért vesszük az isteni testet, mely anyánk és patrónánk saját testéből és véréből származik. Ez az istenember akar lelkünk tápláléka lenni. Nézzétek, ilyen módon vezet be az önnevelésbe bennünket a (Mária) kongregáció.
Nos megkérdezlek Benneteket fejtegetéseim végén: Meg vagytok-e velem együtt győződve arról, hogy a Mária-Kongregáció - úgy mint eddig - alkalmas arra, hogy tagjai számára a keresztény szabadság főiskolája legyen? /.../