Máriás tavasz előtt
Amikor 20 évvel ezelőtt az egyik egyházi kiadónkhoz beadtuk megjelentetésre az első magyar nyelvű schönstatti könyvet, nem kis ellenállást kellet legyőznünk. A szerkesztő és a lektor is először lehúzta, édeskésnek, hétköznapinak mondta ezt a lelkiséget szembeállítva a filozofikusan magasröptű egyéb könyveikkel. Akkor még nem nagyon értettük, hogy mi ez az idegenkedés Schönstattól pont a legműveltebb keresztények részéről. Ugyanis Schönstatt tanítása, lelki-szellemi tartalmai valójában a leghaladóbbak közé tartoznak az egyházban. Egy igazi mélyreható korszerű megújulási lelkiség. Csakhogy talán éppen kifejezett máriás jellege, máriás lelkülete miatt egyesek számára túl érzelmesnek, talán régiesnek és túlhaladottnak tűnt. Megvan ennek a mentalitásnak is a történelmi gyökere, magyarázata.
A máriás és nem máriás korszakok mintegy periódikusan váltakoznak az egyház történelmében. A máriás barokk kort felváltotta a felvilágosodás, mely a katolikus egyházban is szkeptikusan viszonyult Máriához. Ezt a korszakot követte a 19. század közepétől ismét egy nagy máriás korszak. Ma ismét egy kritikus korszakban élünk, mely az előző máriás korszakot sok vonatkozásban elutasítja.
Mindannyian találkozhattunk e kritikus hozzáállás megnyilvánulásával pl.: Ha mehetek közvetlenül a „főnökhöz” (Krisztushoz) akkor minek forduljak a „titkárnőhöz” (Máriához).
Nem nagyon érthető, hogy honnan ered a gondolkodásmód, mely hallgatólagosan valamiféle rivalizálást feltételez Mária és Krisztus között; mintha az által megrövidülne Krisztus, ha Máriát szeretjük. Ennek pont az ellenkezője igaz. Newmann bíboros szerint: „Egy pillantás - legalábbis Európára- megmutatja, hogy a vallási közösségek közül nem a hangsúlyozottan máriások hagytak fel Jézus imádásával, hanem éppen azok, akik a Mária-tiszteletet elvetették.”
A Szűzanyához való kapcsolatot Közép-Európában a közelmúltban bizonyos gátlások, elbizonytalanodás és feszélyezettség jellemezte. Különösen is állt ez a teológusokra és az egyház külső arcát meghatározó hivatalos erőkre. Ha az egyházat ma bizonyos hidegség jellemzi, akkor ez különösen is igaz a máriásságra. Talán éppen itt van a hidegség oka is. Hiányzik az egyházból a női-anyai melegség.
De már múlóban a tél és egy új máriás tavasz jeleit láthatjuk pl.: Szent Maximillian Kolbe és II. János Pál pápa meleg máriás lelkületében; Teréz anya személyében, aki élő Mária-képként sugározza Mária-szeretetét. Ezt mutatják az újra megindult tömeges zarándoklatok: Csíksomlyóra, Medjugorjeba, Máriazellbe, Częstochowába stb. és a Mária-tisztelettel foglalkozó, azt terjesztő új publikációk, könyvek és folyóiratcikkek is.
Kialakulóban van egy olyan teológia is, mely igazságos az élethez; mely tekintetbe veszi az ember tudatalatti érzésvilágát is. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszik Schönstatt és Kentenich atya máriássága, melyből ízelítőt találunk havi olvasmányunkban.
[2] Lásd részletesebben: Anton Ziegenaus (2002): „A máriás korszak: keletkezése – tartalma – jelentősége” Pustet, Regensburg.
[3] L. Gowaert (1975): „Kardinal Newmans Mariologie und sein persönlicher Werdegang” Salzburg-München