Mária a jövő

Hanganyag letöltése

Egy máriás szövegösszeállítás

   /További gondolatok a témában/

"Ha Szent Pált egyszer megkérdeznénk, hogy mi volt az ő sajátos küldetése, akkor ezt mondaná: Azt a küldetést kaptam, hogy a világnak Krisztus titkát hirdessem, annak a Krisztusnak a titkát, aki a megváltó, a közvetítő, a misztikus test feje.
Önkéntelenül is adódik most a kérdés: Miféle küldetést kaptam én (Kentenich atya) 73 évvel ezelőtt?
Szent Pálra tekintve azt mondhatom: az volt és ma is az a küldetésem, hogy a világnak Mária titkát hirdessem! Az a feladatom, hogy hirdessem a Szűzanyát; hogy bemutassam korunknak mint az Üdvözítő állandó segítőtársát a megváltás teljes művében; mint társmegváltót és kegyelemközvetítőt; a Szűz Anyát, aki kettős egységben mélyen egyesült az Üdvözítővel – abban a sajátos küldetésben, melyet schönstatti szentélyéből kiindulva a mai kor számára kapott.”  /A 73. születésnapján mondott beszédéből (1958)/

„Nem tudom, érzik-e, hogy mennyire örülök, hogy egyáltalán beszélhetek ezekről a dolgokról. Képes lennék erről állandóan, állandóan beszélni! Csak kérdezzenek!… Egyedül azt szeretném, ha a Jóisten majd megadná, hogy ez bensőleg megragadja és betöltse Önöket is. Éppen ez az élet-feladatunk: Schönstatt béke-ligetének drágagyöngyét (Máriát) újra és újra fel kell fedeznünk, újra és újra meg kell néznünk, hogy most milyen a számunkra a gyakorlatban."   /Milwaukee-Terziat (1963)/

„Hadd figyelmeztessem önöket legalább egy mondattal arra, hogy Atya-centrikus beállítottságunkban Máriát semmiképpen nem szabad elfelejtenünk. Veszély leselkedik itt, erről nem szabad elfelejtkeznünk. Mivel manapság mindenütt elutasítják a máriás lelkületet, még a vallásilag éber körökben is, reális a veszélye, hogy ez a folyamat minket is meghajlít, bár más okokat hangoztatunk. Ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Mindent, amink van, a Szűzanya közbenjárásának köszönhetünk. (…) Ha a gyökeret hagyjuk belülről elszáradni, azon gyökeret, melynek köszönhetően egyre jobban Mennyei Atyánk körül keringhetünk, akkor holnap attól kell félnünk, hogy a központ (=Isten) iránti vonzódásunk elszigetelté válik. Megismétlem az önmagában is jelentőség teli kifelyezést: központosított Istenszeretet elszigetelődés árán – itt a Szűzanyától való elszigetelődésre gondolok, azaz végső soron a második októl (=Isten teremtményei, melyeken keresztül megnyilvánul Isten léte és szeretete) való elkülönülésre –, és ez a megsemmisüléshez vezet.   /Lelkigyakorlat Schönstatt atyáknak (1967)/

„A máriásság jövőképes. Amit erről mondhatok Önöknek, az egy darab személyes hitvallás. A máriásság a jövőt hordozza magában. Ezzel azt akarom mondani, hogy az egyház olyan máriás színezetet és jelleget fog kapni, mint amilyen még sosem volt neki, még a középkorban sem. Azt akarom ezzel mondani, hogy az egyház a túlparton annyira máriás jellegű lesz, ahogy ma még el sem tudjuk gondolni. Ez az az ok, amiért annyit fáradoztam azon, hogy az út megnyíljon a máriásság felé.”   /1951-es pedagógiai napok/

„Máriának nyilvánvalóan az a küldetése, hogy Isten országában az igazán emberi mintapéldánya és garanciája legyen; ahogy a Megváltó történeti életében, úgy a mennyekben is. (…) Ott is az igazán emberi mintapéldánya és garanciája.”   /Egy újkori pedagógia alapvonásai (1950)/

„Nagy tévedés azt gondolni, hogy a Szűzanyának nem kellett harcolnia. Többet kellett harcolnia, mint mindegyikünknek. A hús és a lélek, a lélek és Isten közötti kettős harmónia, melyet mi elvesztettünk, a Szűzanyánál láthatólag nem sérült. De az volt a feladata, hogy a harmóniát Isten és a lélek között egyre jobban tökéletesítse. Lehettek külső harcai. Érdeme abban áll, hogy megőrizte a sértetlenséget és állandóan azon fáradozott, hogy egyre mélyebben nőjön Istenbe. Milyen hatalmas áldozatot kellett hoznia hit- és szeretet-életében! Mindenekelőtt alázatban és engedelmességben. A nevelés, melyben az isteni Fiú iskolájában részesült, súlyos hitbeli és alázatbeli próbákban részeltette. Neki is szüksége volt a megváltásra, egyre több és több megváltásra”   /A máriás pap (1941)/

„Máriában van a megváltás anyai része és ez állandóan emlékeztet bennünket az Istenben meglevő anyai részre. (…) Általában az Istent kimondottan férfiasnak valljuk. Ennek az elképzelésnek megvan a maga előnye, de ma nagy hátránnyal is bír, mert a modern férfi zavart férfiassága támaszt nyer ebben. Mindenki, aki az Isten képében meglevő női vonások ellen tiltakozik, előbb vagy utóbb áldozatul esik a korszellemnek. Isten mind férfias, mind nőies alapvonásokkal is rendelkezik. A Szűzanya szimbólumában öltött alakot és formát a női rész. (…) A Szűzanyán keresztül a Szentlélek is belépett külsőleg látható módon a megváltás művébe: az objektív megváltás művébe a Szűzanyán keresztül lépett be. (…) Ez az anyai rész, melyet a Szűzanya testesít meg, mindig Isten anyai részét idézi fel.”   /A máriás pap (1941)/

„A keresztény művészet lényegében két szimbólumot használ a Szentlélek megjelenítésére. Az egyik szimbólum a galamb. Ez mind a Szentlélek, mind a Szűzanya szimbóluma. A második maga a Szűzanya. (…) Szentélyünkben tehát mindig is megjelent a Szentlélek szimbóluma: maga a Szűzanya, a Szentlélek legértékesebb szimbóluma.”   /Brazil terciátus, 3. kötet (1952)/

„Szűzanyán keresztül a Szentlélek is belépett külsőleg látható módon a megváltás művébe: az objektív megváltás művébe a rajta keresztül lépett be.”   /Brazil terciátus, 3. kötet (1952)/

„Így áll a Szűzanya előttünk mint a Szentlélek tökéletes képmása. (…) Azt akarja, hogy eszközként fogjuk fel, eszközként lássuk őt, mint a Szentlélek tökéletes közvetítőjét. (…) Gondoskodni fog arról, hogy hozzá való kötődésünk által eljussunk Fiához és a Szentlélekhez.”   /Brazil terciátus, 3. kötet (1952)/