Ezüstmisén mondott beszédéről

1935 július 8.-án volt Kentenich atya 25. papszentelési évfordulója, melyet aztán augusztus 11-én, az egész Schönstatt családdal együtt ünnepel.

Ez a nagy nyilvános ünnep, melyben Kentenich atya a középpontba kerül, szokatlan jelenség volt a schönstattosoknak. Hiszen ebben a második világháború (és január 20-ai - második mérföldkői - esemény) előtti időszakban az alapító került minden akciót, melyben ő előkerülne a háttérből. Ha csak lehet, nem engedi, hogy fényképezzék, és sosem magáról, hanem mindig Schönstattról, vagy többesszám első személyben beszél. És most mégis megrendezi ezt az ünnepet, és hosszan beszél magáról...

Ennek oka, hogy ugyan magát alapítóként a középpontba állítja, de ugyanakkor szünet nélkül hangsúlyozza az alapításával és az alapító nemzedékkel való mély kapcsolatot, és ezzel Schönstatt alapítását új fénybe állítja. Ezért oly tanulságos ez az előadás, mely e módon kinövi magát a papszentelési jubileum keretei közül és az alapító életén mutatja be Schönstatt lelkiségének egy eredeti vonását, a "sorsösszefonódást" és a "kapcsolatok organizmusát".

Ez a gondolatmenet folytatódik a január 20-ai eseménnyel és a második világháborútól az alapító központba kerülésével, mígnem az alapító később "Schönstatt harmadik kapcsolódási pontja" (Mária és a szentély mellett) lesz.