Milyen hosszan tudna prédikálni Kentenich atya?

Kentenich atya Milwaukeeban miután átvette a német plébániát minden vasárnap tartott ünnepi misét. A prédikációkban a "hit tápláló rozskenyerét", az utolsó igazságokat hirdette, tudatosan kerülvén a veszélyt, hogy a fogyasztói társadalom nyomására szórakoztatóan prédikáljon. Ami a prédikációk hosszát illeti, harminc perc még rövidnek számított. Harmincöt percre mindig lehetett számítani...

A híveknek ez nem tetszett. Azt még eltürték, hogy nem minden érthető, de hogy ilyen hosszú legyen... "Ha Kentenich atya három órán át prédikálna, sem fogyna ki a mondanivalóból" - gondolták páran.

Három órán át a misén sosem prédikált, de hogy mindig van elég mondani valója, azt 1962 december 9.-én nyilvánvalóvá vált.

Az előző napi főünnep témáját folytatva Mária nagyságáról prédikál, három fő pontban, Szent Bernáttól:
1. A Szűzanya Isten alkotása, mely minden mást végtelenül felülmúl.
2. Az Ő megdicsőítésére is alkotta Isten a világot.
3. Isten úgy akarta, hogy kegyelmet közbenjárása nélkül ne kapjunk.

Ezt az átvonatkoztatás követi: Mária-alakokká kell nekünk is válnunk!

A predikáció alatt - szokásához híven - Kentenich atya a karórájára néz: harminc perc telt el. A gondolatmenet lezárul, a hívek szinte már hallják a megváltó "Amen"t. De Kentenich atya újra nekikezd: XIII. Leo gyakran mondja, hogy a Szűzanya egy csoda. Újabb témapontot kezd - harmincöt perc felett - Mária egy csoda a természetes világrendben, szűz és anya egyszerre. E tekintetben is képmásokká kell válnunk. - negyven perc - Bár "ezen gondolatok számunkra szokatlannak tűnnek..." A mondat közepén megáll.
-Most nem tudom, mennyi az idő. Megállt az órám... Hány óra van?
Az első sorból válaszol valaki:
-Tíz perc múlva tizenegy.
-Te jó ég! Az én órám még mindig tíz óra tizet mutat. Be kell fejeznem. Kisdedével Szűzanyánk szent áldását adja ránk.

És csendesen magában kuncogva siet az oltárhoz, hogy folytassa a szentmisét.