Az új pünkösd
Májusi előadás a kongreganistáknak
1914 május
Pünkösd közeli kapcsolatban van a teremtés művével. Pünkösd egy másik, egy új teremtés napja. A Szentlélek leszáll az égből a földre, hogy szellemileg-erkölcsileg újjáteremtse azt. Meg kell újulnia minden egyes ember szellemi-erkölcsi életének. Mindannyiszor, amikor kitárjuk a kezeinket és imádkozzuk: Küldd el, Lelkedet és minden megújul... – mindannyiszor elismerjük ezt az igazságot és kérjük ennek megerősítését a saját életünkben. A Szentlélek által meg kell újulnia az egész föld arculatának. És megújul a föld színe… Az Üdvözítő megalapította a földön az Országát: a katolikus egyházat. A Szentléleknek kell ezt az Országot megőrizni és kiterjeszteni a világ legvégső határáig. Általa kell Krisztus szellemének győzelmet aratnia a világ szelleme felett. A gonosz szellemek uralmának meg kell hátrálnia Isten elidegeníthetetlen jogigényeivel szemben.
Ez a feladata annak, aki mindent elevenné tesz: az egyesek és az egész emberiség vallás-erkölcsi megújítása. Ez a Szentlélek sajátos munkája, ezt bizonyítja pünkösdi működése, tevékenysége.
Emberi szempontból az Üdvözítő megbukott világot megváltó, nagy tervével. Ő, a lelkek nagy ismerője; aki az emberek szívét úgy kormányozza, mint a patakok folyását, három hosszú éven át maga volt apostolai tanára, nevelője – novícius-mestere. És milyen sikerrel? Az apostolok nem értették meg mesterüket, nem fogták fel tanítását. Teljesen belesüppedtek a földiekbe, s nem tudnak fellendülni a mester természetfeletti gondolkodásmódjának magasába. Szándékaik és törekvéseik a rangra, az elismerésre vonatkoznak egy általuk elképzelt földi Messiás birodalmában. Mindegyik az első és a legnagyobb helyet akarja ebben a birodalomban. Mikor pedig a zord valóság megsemmisíti légváraikat, amikor az Üdvözítő a legkeserűbb szenvedés és halál útjára lép, elhagyják mesterüket, gyáván elmenekülnek. Közülük az egyik legbátrabb, aki nem sokkal előbb természetes lovagiasságának fellángolásában kardot rántott az Üdvözítő védelmében (Péter), hamarosan egy egyszerű szolgálólány tekintete előtt és szavától úgy reszket, mint a nyárfalevél. Ezekre a férfiakra, ezekre a kiválasztottakra bízta a Megfeszített az ügyét, a küldetését. Nekik szól a világot átfogó megbízatás: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Nem őrültség ilyen körülmények között elvárni Krisztus ügyének szerencsés kimenetelét?
Csak türelem! Az apostolok fegyverzete még nem teljes. A Szentléleknek kell rendet hoznia szívük káoszába - abba a szívbe, mely puszta és üres, mint a föld, teremtése kezdetén. A Szentléleknek kell bevezetnie őket minden igazságba, meg kell erősítenie őket a bátor apostoli tettekre. Így szól az Üdvözítő ígérete. Nos, vágyva várják az apostolok az ígéret beteljesedését. És valóban! Eljön, akit várnak. Vihar és tűz jelzi, készíti elő az útját. Mindegyikükre leereszkedik – és megtörténik az átalakulás csodája. Most már nem fél a tizenkettő egy szolgálólánytól. Világosan megértik természetfeletti küldetésük teljes nagyságát. Mindannyian elteltek a Szentlélekkel és a Szentlélektől. És beszélni kezdtek. Az Üdvözítő minden hozzájuk intézett szava, melyek régóta holtan és terméketlenül lelkük mélyén szunnyadtak, bensőjükben most örömteli visszhangra találnak. Most ismerik fel természetfeletti hivatásuk teljes nagyságát. És beszélni kezdtek! Most már nem félnek többé egy szolgálólány kaján és csúfolódó nevetésétől. Bátran kilépnek az egész világ elé, és teljes szívvel kívánják, hogy Krisztusért és az Ő országáért vérüket onthassák, az életüket feláldozzák. Olyan erő árad ki belőlük, melynek az emberek csak nehezen állhatnak ellen. Így lesz harcba vonulásuk diadalmenet, mely minden keresztény évszázadban megismétlődik, amíg a Szentlélek vággyal teli emberi szíveket talál, ahová leereszkedhet. Néri Szent Fülöp tíz, a világtól valóban eloldott pappal mindent meg akart hódítani Krisztus Országának…
És mi, kedves társaim, az utóbbi időben mily gyakran és sürgetve áhítoztunk és könyörögtünk kegyelmi adományokért! Jöjj, ó jöjj el, Szentlélek! Tudjuk, hogy Neked könnyű minket teljesen átalakítani, a bennünk rejlő minden jó ösztönt és erőt győzelmesen kibontakoztatni. Ó, jöjj! Töltsd be kegyelmi erőddel a szívet, melyet Te alkottál!
Nemde már sokszor megkaptuk a Szentlelket! Minden évben megünnepeljük Pünkösdöt. Mégis semmit vagy csak keveset észlelünk az átható átalakulásból, a vallás-erkölcsi megújulásból. Meglehet! De ez a mi bűnünk, nem a Szentléleké. Mégis, erre az évre nagyobb sikert biztosíthatunk magunknak. Ez alkalommal úgy előkészültünk az eljövetelére, mint az apostolok az utolsó vacsora termében. Máriával, Jézus anyjával együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak. Mária körül összegyűlve és Máriával együtt kilencedet tartottak a Szentlélekért, hogy tömött és megrázott mércével kegyelmet vonjanak le az égből.
Mária minden más embert felülmúló módon együttműködött az emberré válás és a világ megváltás művében az első karácsonykor és húsvétkor, és most az első pünkösdkor is. Így gyűlünk össze mi is Mária körül, és egyesítjük imáinkat az övéivel. És biztos, hogy az ő imája ma is épp olyan hatékony lesz, mint akkor volt; annyi kegyelmet oszthat, amennyi hitele van, amennyi befolyása van Jézus döntéseire.
E befolyás egészen egyedülálló voltáról tudósít a Szentírás és a hagyomány, amikor Máriát a Szentlélek jegyesének mondja. Vagyis kettejük között jegyesi gyengéd szeretet uralkodik; kölcsönösen, örömmel beleegyeznek egymás kívánságaiba és kéréseibe. A Szentlélek tisztelete növekszik azáltal, hogy ha a kegyelmeit menyasszonya osztja szét, igen, a Szentlélek szeretettel eléje megy jegyese minden kívánságának. Alighogy beborította erejével, arra sürgeti és vezeti, hogy a hegyekbe menjen, hogy ott Zakariás házának kegyelmi adományokat osszon. Erzsébetet eltölti a Szentlélek, és gyermeke, János, az Úr előfutára, megkapja a megigazulás kegyelmét. És hogy ez az esemény nehogy félreérthető legyen; hogy a szeretete és vonzódása Mária iránt igazán világosan kifejezésre jusson, mindezzel egy időben Erzsébet szájával szűz menyasszonya dicséretét énekli. Felismerhetünk ebből egy törvényt, mely visszavonhatatlan érvényű a természetfeletti rendben:
Mária tisztelete és dicsérete nemcsak hogy tetszik a Szentléleknek, hanem ennek Ő maga az előidézője – és Máriát nem lehet méltón dicsérni a Szentlélek megvilágosítása és ereje nélkül. Minél nagyobb tehát a Mária-szeretet, annál gazdagabban és szakadatlanabbul áradnak a Szentlélek adományai; és fordítva, minél jobban eltelik valaki a Szentlélekkel, annál izzóbb a Mária-szeretete.
Boldogok az apostolok, hogy biztosították maguknak Mária jóindulatát, és vele együtt esedeztek a Szentlélek lejöveteléért. A siker teljesen megfelelt elvárásaiknak.
Mi is boldogok vagyunk, hogy szorosan és bensőségesen Máriához csatlakoztunk; hogy a szívügyeinket a figyelmébe ajánlottuk azzal, hogy kéréseinket és kívánságainkat a Szentlélek lábaihoz tegye. Éppen pünkösd napjaiban fog az apostol oly szívesen és könnyen felmelegedni és fellelkesedni. Hivatásának eszményét a lélektől eltelt és világhódító apostolban látja.
Annál fájdalmasabban és kellemetlenebbül érint a saját elégtelenségünk, gyengeségünk és alkalmatlanságunk tudata és érzése. És mindez még inkább akkor, amikor látjuk, halljuk, hogy odakünn viharok tombolnak és hatalmas tüzek égnek. De ezek nem pünkösdi viharok és pünkösdi tüzek. Ezek a viharok az egyház pilléreit és minden rendet támadják, fenyegetik; ez a bűnös szenvedélyek izzó parazsa, mely ezernyi emberszívben ég, mely ezer, millió ember-szemből szikrázik. Ezért mondjuk bensőségesebben és sürgetőbben, mint valaha: Jöjj, jöjj el, Szentlélek, jöjj szent tüzeddel és viharoddal. Söpörd ki bensőnkből, égess el mindent, ami elkorhadt bennünk, ami nem életképes, ami nem tetszik Neked! Tisztítsd meg, ami piszkos! Küldd el frissítő harmatodat lelkünknek, mely felett a kísértés égető szele söpör. Add nekünk, akik Benned bízunk, hét ajándékodat!
Da virtutis meritum, da salutis exitum, da perenne gaudium. (Add meg az erény érdemét, add az üdvösség kimenetelét, adj örök örömet!)