A lelkigyakorlat

A Svájci Betlehemita Missziós Társaság (SMB) a harmincas években vette fel a kapcsolatot Kentenich atyával, aki egy általánosan elismert lelkivezető hírében állt. A közösség az alapítás fázisában volt. Ők egy akkoriban új úton akartak járni. Missziós közösség szerettek volna lenni, de nem rendszerű életformával, hanem szinte teljesen úgy élve, mint a világi papok. Voltak azonban szkeptikusok, akik a fiatal közösségnek ilyen szabályzattal nem sok jövőt jósoltak.

Kentenich atyát az ő saját alapításainál is pont ez a vezérelv vezette: minél kevesebb közösség általi kötöttséget a legfelsőbb fokú lelki töltettel kapcsolta össze. A Betlehemita Missziós Társaság szabályzatában a lélek "az a csodálatos jámbor együgyűség lelke, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus a betlehemi jászoltól kezdve tanított." Kentenich atya Isteni útmutatásnak látta, hogy azt a gyermekség lelkét találja ennél a közösségnél kiemelve, melyet az évtizedek során gyűjtött pasztorális és pedagógiai tapasztalataiból az egyik központi értéknek ismert fel. Így a lelkigyakorlatban a modern lelkiség útját a gyermekség fényében mutatja be.